Miért járnak akkor is sokan iskolába, ha betegek?

Soha ne a tanulót szidjátok ezügyben!

A szülő nem engedi. Figyelj én kitűnő tanuló voltam, mégsem érdekelte őket. Gimi óta azzal gyanusít apám, hogy csak nem akarok iskolába menni, nincs is semmi bajom... Voltam olyan rosszul, hogy már a tanár mondta, hogy menjek haza, mert semmi értelme, ő érzi magát rosszul, hogy bejöttem. Otthon meg tudod mit kaptam, hogy csak átb.szok mindenkit, majd kiderül, hogy nincs semmi bajom. A legújabb slágere, hogy megzakkantam és beképzelem Meg majd keresnek nekem másik iskolát, ezt hagyjam ott másik gyerek is milyen kedvetlenül ment iskolába, mert én itthon maradtam. A nulla óra hiányzással teljesíteném a legnagyobb vágyukat. Hazajöttem dokitól, olyan beteg sohase voltam, de azzal fogadott, hogy miért nem irattam nyugtatót, mert az Algopyrintől nem fogok meggyógyulni. Odáig fajult a dolog, hogy meg is ütött miatta, aztán az volt a magyarázata, hogy mert hiányoztál te piszok. Pedig csak idén (most tavasszal) voltam ennyit beteg, tavaly egy napot sem hiànyoztam a suliból.

Már bánom, hogy egy napot is otthon maradtam valaha betegen. Pihenni úgysem hagy, azért hogy veszekedjünk? Pedig tényleg nem tragédia pár nap hiányzás, még egy hét sem, de kettőt is be lehet pótolni, ha nagyon beteg valaki. Tényleg nem értem, hogy mit kell cirkuszolni, főleh nem egy majdnem felnőtt emberrel, akivel otthon se kell maradni. Aztán meg ott vanbak a többiek, akiket összefertőzöl. Lázasan dolgozatot se lehet írni... A leckét meg el lehet kérni, vagy ha mész, lefénymásolod.

Nálunk anya óvónő és mindent hazahord a piciktől, de tagadja, hogy tőle kapnánk el. Most is beteg vagyok kicsit, fáj nagyon a torkom, de rémelem hétvégén elmúlik és nem dőlök ágynak, csak az hiányozna.

Régen nálunk is az volt, amit az utolsó írt, bár nekem csak anyum volt ilyen. Mindig azt mondta, amég nincs 38 fok feletti lázam addig nem vagyok beteg. Volt, mikor ment a hasam és nem akartam bemenni azért, hogy minden órán ki kelljen kéreckedni meg ilyenek. Erre bevitt kocsival, megvárta az osztályfőnökömet és mondta neki, hogy mi a helyzet és hogy legyen szíves minden órán kiengedni...nem volt ciki..áá dehogy. Végül hazamehettem, mert a tanár meggyőzte, hogy ennek így semmi értelme, de nagyon mérges lett miatta. Mindig az volt a kifogás, hogy ő nem vesz ki szabadságot miattam még középsuliba is, hiába mondta, hogy elvagyok egyedül is otthon. Mindig azt mondta, hogy suliba legalább van velem valaki, ha bajom van, meg amúgy is tök mindegy, hogy itthon ülök vagy suliba. Sose tudtam kipihenni magam, mert reggel mindig felkeltett, megmérte a lázam és, ha nem volt (ébredés után általában nem szokott lenni) akkor mennem kellett. Volt, hogy előző nap 40 fokos lázzal jöttem haza és nem hitte el. Hiába mérte meg 3 higanyos lázmérőn elkérte a szomszédtól az övéket, mert én tuti csak szimulálok, azzal is annyi volt, kaptam egy lázcsillapítót, másnap reggel már csak hőemelkedésem volt, ezért bezavart. Ha betegen mentem suliba, mindig elvette a lakáskulcsom, nehogy hazalógjak. Természetesen suliba megint felment a lázam, ott ültem 9 órán át, az utolsó 3 órát átaludtam, egyszerűen nem bírtam nyitva tartani a szemem. A tanár haza akart küldeni, de mondtam, hogy nincs kulcsom, úgyse tudnék bemenni max átmászni a kerítésen az udvarra, de tél van és a suliba legalább van fűtés és nem a bejárati ajtó előtt kell kuporognom. Szerencsére rendes volt a tanár és hagyta, hogy aludjak az óráján, tudta, hogy bepótolom. Nem egyszer jártam így, hogy nem volt kulcsom és alapból hamarabb érek haza suliból, akár beteg vagyok akár nem és ott ültem másfél órát a ház előtt a kutyával, amég anyum hazaért és be tudtam menni. (és utána nyilván az én hibám, ha beteg leszek) Anyum mindig hangoztatta, hogy mennyire örül, hogy nem szoktam beteg lenni, de így felnőtt fejjel visszagondolva elég sokszor voltam beteg, csak épp ő azt nem tartotta betegségnek. Volt, mikor összeestem suliba, mert reggel állította, hogy szimulálok és beküldött. Három napig volt 40 fokos lázam, mikor már apum veszekedett vele, hogy ki kell hívni az orvost, mert 5 kg-t fogytam egy hét alatt és nem megy le a lázam és neki az volt a kifogása, hogy már este van, nem akarja zavarni. (Végül kihívta és kiderült, hogy ez a betegség már minimum egy hetes és mindenféle injekciókat kellett kapnom, majdnem kórházba kerültem miatta, de neki akkor is az volt a legfontosabb, hogy a töri könyv az nálam legyen, hogy ha nem engednek haza a kórházból tudjak bent tanulni.) Volt mikor azért ragaszkodott a sulihoz, mert tudta, hogy dolgozat lesz. Megírtam a dolgozatot, ötös is lett, de nem emlékeztem mit írtam bele és mikor megkaptam kijavítva az utolsó oldalon egy nagy kérdőjel volt a tanár részéről, mert a sorok össze vissza mentek meg a betűk is hülyén néztek ki én meg csak arra emlékeztem, hogy nagyon görcsölt a kezem meg a lábam, mikor írtam, gondolom a láz miatt. Szülői igazolásom soha nem volt. Volt, mikor otthon éreztem, hogy össze fogok esni, kimentem a szobámból, hogy szóljak, megláttam magam a tükörbe, konkrétan lila volt a szám. Pont ott volt a szomszéd, teljesen megrémült, hogy milyen szarul nézek ki, lefeküdtem a sarokülőre, mert ülni se bírtam erre anyum elpoénkodta az egészet, hogy jajj, de jó színész vagyok stb. aztán elküldött tanulni. Mondtam neki, hogy ülni nem bírok basszus, olyan rosszul vagyok erre csak annyit mondott, hogy tanulni fekve is lehet. Volt, mikor suliba menet a buszon estem össze és egy haverom várta meg velem anyámat a buszmegállóba és közölte vele, hogy a következő busszal én haza fogok menni, mert anyum csak erősködött, hogy ha már magamnál vagyok akkor akár be is mehetnék. Mikor elmúltam 18, már magamnak is igazolhattam hiányzást a szülő helyett, ezen anyum teljesen ki volt akadva, ment a hisztéria, hogy ő az anyám, meg ő a gondviselő stb. meg majd mehetek utcát seperni, ha hiányzok, mert ki fognak rúgni. Nem értette meg, hogy 2 nap hiányzás miatt senkit nem rúgnak ki. Nyilván volt, mikor otthon maradtam betegen, de olyankor mindig ment a szemrehányás, hogy most miattam nem tud bemenni dolgozni, meg folyton tanulnom kellett, hogy ne maradjak le, nem értette, hogy lázasan, betegen nem tudom úgy felfogni az anyagot.

Rengeteg ilyen eset volt és mindig szégyelltem magam, mert tudtam, hogy ezzel a többieknek is csak gondot okozok, hogy beviszem a betegséget, de mindig bezavartak és kulcs híján nem tudtam hazamenni. Jó tanuló voltam, sose lógtam el mégis mindig azzal vádoltak, hogy szimulálok, meg szökdösök. Húgom simán otthon maradhatott egy fejfájással, le is igazolták neki, nekem meg külön hiányoznom kellett, hogy eljussak dokihoz, mert egy héten csak egyszer rendelt a faluba és pont suliidőbe, de gyógyszert meg valahonnan szereznem kellett.

Ne az osztálytársadra haragudj, szólj az osztályfőnöknek, hogy szóljon a szüleinek, hogy beteg a gyerek és pár napig jobb lenne, ha otthon maradna.

Utolsó, ez pont ugyanez nálunk is.

Tavasszal volt 40 fokos lázam, erre képes volt apa bevinni autóval, a tanár persze hazaküldött, de ez nem számított. A büfében feküdtem, hogy végre kimehessek, mert ott vár sulinál a kocsiban.

Utána másnap is persze, hogy mennem kellett, összefolyt a szemem előtt minden, elaludtam az órán, hazafele a vonat átvitt a szomszédos országba, mert annyira szarul voltam, bealudtam. Otthon az volt a válasz, hogy megbolondultam vagy beszívtam magam (biztos a töritanár árulja xD) másnap reggel már ordítozott, hogy majd kocsival visz. Meg elém pakolt egy csomó kaját, hogy azt meg fogom enni. Ekkor már egy hete hánytam, nem bírtam enni. Amúgy voltam is orvosnál, aki kiírt meg írt gyógyszer és közölte, hogy pihenjek. Apám ordítozva fogadott, hogy 3000 Ft-ért kiírattam magam, agyi gyógyszer kellene ide stb. Vissza már nem mentem, mert suliban kellett lennem. Akkor este volt, hogy felment 41-re a lázam, kettős látásom volt, erre ordítozott, hogy rám hívja a mentőket és bezárat. Én ezen úgy bedühödtem, hogy átfutottam a szomszédba, hogy ott aludhassak. Persze utánam jöttek. Még utána héten is beteg voltam (láz, gyengeség, leírhatatlan fájdalom, hányás), de elmúlt magától kb. 12 nap alatt.

A suliból több embernek is ez volt a baja, infúzióra is került egy tanár és többen kórházba víruso megbetegedéssel.

Máig kísért ez, pedig több hónapja volt. Jobb volt ahoz ragaszkodni, hogy szimulálok és milyen jó, hogy bemegyek, mint inkább 41 fokos (!!!!) lázzal ügyeletre vigyen.

Ez betegség egyes embereknél, komolyan. Nekem is volt 3 éve, hogy összeestem a buszon, mert lázasan beküldött, erre kitalálta, hogy be lehet ám menni, csak bolond vagyok, ő tudja, hogy azért van, mert nem akarok iskolába menni...

Ő az agybeteg! Igen, nálunk tesóm lóghatott is, de ő szerencsére sosem volt beteg, különben lehet vele is ezt művelik.

Nálunk is az volt a szabály, hogy addig nem vagyok beteg, amíg nincs lázam vagy hányás, hasmenésem (utóbbi kettő nem is szokott lenni). Taknyosan, köhögve én is bementem, volt hogy a tanárok küldtek haza, hogy "ne fertőzzem meg a többieket". Én mondjuk ezt nem értettem, hiszen otthon meg azt mondta anyám, hogy a nátha nem fertőz. Ez volt általános és középiskolában.

Aztán az egyetemen azért mentem be betegen, mert heti 4 nap dolgozatok voltak, és ha nem írom meg, akkor 1-es. Lehet javítani, de félévente csak egyet, meg ilyesmi. Vagy ha hiányzok, akkor az aznapi tképp egyesnek számít, mert csak egy dogát lehet javítani/pótolni de csak 2 egyes maradhat bent félév végéig. Itt tehát a hiányzás tényleg sokat számított. Itt tényleg bejött nem csak a náthás, de a hasmenéses is.

Na most mindenki utálatát ki fogom ezzel vívni,de ilyen nálunk is van és nem vetünk keresztet ha valaki bejön náthásan.Ilyenkor csak jobban odafigyelünk a higiéniára és a beteg is figyel, hogy ne fertőzzön minket.

Hogy miért csináljuk az nagyon egyszerű.

Olyan suliba járunk,ahol gyorsan haladnak az anyaggal és jövőre érettségizünk, emiatt néhány tanár már most tételeket dolgoztat ki. Egyébként egymástól szinte soha nem kapunk el semmit, inkabb akkor fázunk meg amikor kint tesizunk az udvaron kora reggel a hidegben. És igen elismerem van aki mindenkit lefertőz mert pl beletüsszent a másik képébe holott tudja, hogy beteg illetve olyan is van akinek gyengébb az immunrendszere és olyan is akad akit a szülők küldtek be "nincs láz, nincs betegség" alapon, de egy kis odafigyeléssel ki lehet kerülni a legtöbb betegséget