Szerintetek is nagyon elkényeztetettek a mai kamaszok többsége (tisztelet a kivételnek)?

Kommentár nélkül. :)

„Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.”

„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a második Hésziodosztól (Kr.e. VII. sz. első fele), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (2000 éve), az utolsó pedig több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán.

Az én gyerekeim is mindent megkapnak,ami olyan azt 1. szóra,ami kevésbé fontos,azt is viszonylag hamar.

Tehát ha így nézzük el vannak kényeztetve,de a "kamaszom" egy remek kis emberke,nem valami önző d@g.

Mindemellett rengeteg pozitívumot tudnék felsorolni,ami az ő korában már jellemző a kamaszokra,régebben meg nem volt az.

Bár tudom ne tegyem,ez most a szapulásról szól.

Én 16 éves vagyok (lány), egy elit gimibe járok, ahol a társaság elég nagy része el van kényeztetve (Buda, gazdag környék). Igen, amelyik családban pénz van, ott általában megkapja a gyerek a legújabb telefont, fesztiválbérletet, drága cipőket és ruhákat. Ez így van, mindig is így volt, és szerintem álszent, aki azt mondja, ő nem ugyanazt tenné ebben a helyzetben. Ha valakit szeretünk, próbálunk neki mindent megadni, hiába felesleges vagy túlzás. És ezt úgy mondom, hogy nem tartozom azok közé, akiket elkényeztetnek, sőt, jóformán soha nem kérek a szüleimtől semmit. És még csak nem is irigykedem azokra, akiknek öt párral több cipőjük van, próbálok tanulni, hogy később majd megadhassam a gyerekeimnek.

Szerintem onantól baj, amikor a szeretetet próbálják helyettesíteni pénzzel. Persze, ilyen is van, viszont messze nem olyan sok, mint amennyire gondolják az emberek. Ez is fel van fújva, mint ahogy minden.

Egyébként a tiszteletlenség nem függ össze az elkényeztetettséggel. Csak próbálják ráfogni családokra, ahol a szülők leszarják a gyereket, ellenben pénz az van. Sok olyan barátom van, akik gazdag szülőkkel lettek nagyon jó és értékes emberek, mert el lett nekik magyarázva kiskorukban, hogy a pénz nem jogosítja fel őket semmire. Nevelés kérdése az egész.

21 éves lány vagyok. Saját tapasztalatból mondom, hogy ez így igaz. Hogy személyes példával éljek. Gimnázium után 2 éves okj-ra jelentkeztem. Tanítás után sokszor volt olyan, hogy elmentem a boltba hozzávalókat venni az ebédemhez, majd itthon megfőztem magamnak. Mikor ezt megtudták a csoporttársaim kinevettek és gúnyolódtak.

Én nem értettem, hogy mi ezen a furcsa. Számomra természetes volt, hogy ennyi idősen megfőztem magamnak, nem pedig megvártam, míg anya késő este hazaér, és fáradtan elkezd főzni.

Utána kiderült, hogy az osztály legtöbb része a legegyszerűbbeket (rántotta, túrós tészta) sem tudja elkészíteni, nemhogy még egy finom húslevest vagy pörköltet.

Úgyhogy igen. Mondhatják sokan, hogy biztos régen is ugyan ez volt, csak a felnőttek akarnak felvágni, de én nem hiszem. Ahogy anyukám mesélte, náluk természetes volt, hogy ennyi idősen már főztek és takarítottak, nem csak szórakoztak. Ez számomra is természetes.

A mai fiatalok tényleg el vannak kényeztetve. Személy szerint én sajnálom azt a szülőt, akinek a saját gyermeke sem képes besegíteni otthon, hogy ezzel is egy kis terhet levegyen a vállukról.