Más is érez/érzett így?
Négy lányom van.9,13,17,21 évesek.Mostanában sokszor érzem úgy,hogy "túl gyorsan" felnőttek.
Régebben sokszor tervezgettük a férjemmel,hogy miket fogunk csinálni mikor kirepülnek és újra kettesben leszünk,vártam is ezt az időszakot és teljesen természetesnek éreztem,hogy eljön.
De most,hogy a nagylányom pár hónap múlva elköltözik ,egyre többször tör rám a szomorúság,hiába tudom,hogy ez az élet rendje.
Pedig nem egyszerű három kamasz lánnyal+egy kamaszodóval,sokszor totálisan kiborítanak.
Anyukám pont pár napja mondta mikor nálunk volt,hogy velem se volt egyszerű,de most tízszeresen kaptam vissza.:D
De mégsem tudom elképzelni nélkülük és mostanában egyre inkább érzem ezt.
Tegnap este is összebalhéztam az egyikükkel,miközben fent a legnagyobb kiabált a kicsivel,közben pedig még a negyedik is bezélt hozzám valamit.Ha kintről hallotta volna valaki,biztos,hogy teljesen bolondnak néz minket.
De mégis úgy feküdtem le,hogy nem tudnék meglenni nélkülük és mindennel együtt imádom őket.
A kiskori képeiket is gyakran nézem mostanában és közben felidézem milyen is volt mikor picik voltak.
De nem is a babázás hiányzik,hanem "ők".
Az összebújós esték,a sok játék,az az életem ami régen volt.
Tudom,hogy majd idővel könnyebb lesz és megszokom,de most olyan furcsa,mert mindig tudtam,hogy ez is eljön és nem gondoltam,hogy ilyen nehezen viselem majd.
Igazából nem is tudom mit akarok kérdezni pontosan,csak jó volt kiírni magamból.:D
Szegény :(
Szerintem csináljatok közös programokat a lányaiddal, és akkor már nem lesz ilyen érzésed :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!