Szülők! Mit szólnátok, ha amikor fel akarnátok pofozni a szemtelen kamaszgyereketeket, nem hagyná ezt, hanem elkapná a levegőben a kezeteket?

Nagyon szegyelném magam, ha még akarnám ütni a gyerekemet.

Kamaszkent már mit akarsz? Jóval hamarabb kellett volna nevelni, és nem pofonnal, hanem következetes szeretettel.

Ne csodálkozz, ha legközelebb visszaüt.

1. Szülőre nem ütünk. Nincs ilyen opció.

2. Ha JOGOS a pofon,a másik kézzel lendületből még ugyanúgy megkaphatja.

3. Nem tanítgatjuk a szülőt,mert nem a nyúl viszi a puskát. Mondom ezt úgy,hogy önmagában a pofon tényleg megalázó,de egy makarenkói tasli időben jól elhelyezve tanító célzatú lehet.

4. A gyerek egyedül a szülőtől tűrje el a nevelési célzatú ütést,mástól nem köteles. De a szülő más,ez rá nem vonatkozik. Legfeljebb békeidőben kérje meg a szülőt,hogy ne így nevelje,de ha legközelebb is kihozza a béketürésböl,akkor számoljon azzal,hogy a szülőnek eljárhat a keze.

5. Nem olyan régen a gyerek még köteles volt maga odavinni a szülőnek a fakanalat vagy a nadrágszíjat,hogy elismerje,bajt csinált és kéri a jogos büntetését -de szerencsére ez már kiment a divatból,ezt én sem támogatom. De attól a világ nem fordult meg: szülőre nem ütünk,bármi is legyen! Ez a legfontosabb. A makarenkói meg néha jól jön,tanul belőle a kamasz.

Érdekes, szinte egyik válaszoló szerint se normális felpofozni egy gyereket, mégis mindegyik úgy beszél róla, mintha valami rendszeres dologról lenne szó.

Van olyan, amivel a gyerek kiérdemli a pofont, de egyáltalán nem rendszeresen, max néhányszor az életben. Ilyenkor pedig biztos nem viccből kapja. Nem értem, miért feltételezi mindenki, hogy csak úgy minden ok nélkül van a gyerek pofon vágva. De az ilyenek azt is tűrjék szépen nyugodtan, ha agyerek rájuk gyújtja a házat. Sok hülye...

Örülj neki hogy nem üt vissza.

Én nem tisztelek senkit aki észérvek helyett/mellett üt, és bizony visszaadom.

Nem egy zsák vagyok, aki eltüri, hogy bántalmazzák.