Anyukák, ha nem lenne muszáj, akarnátok dolgozni, vagy inkább háztartásbeliek lennétek? Miért?

Egy ideig nem, inkább tanulnék. Elvégeznék egy egyetemet, tanulnék nyelvet.

Aztán igen, dolgoznék. Szeretnék egy cukrászdát.

Amiatt is, hogy szeretnék majd nyugdíjat (már ha akkor még lesz olyan...), és ha a férjemmel bármi történik, nem akarom hogy a gyerekeinknek nélkülöznie kelljen mert én nem találok munkát tapasztalat és képzettség hiányában.

Háztartásbeli semmiképp nem lennék, nem bírnám. Nekem az életem legjobb időszaka az volt, amikor a munkahelyemen engedélyezték a részmunkaidőt, így a gyerekekre is jutott idő, dolgoztam is.

Épp valamelyik nap gondolkoztam el azon, hogy ha hatalmas összeget nyernék a lottón, 2 hónap utazgatás után tuti dolgoznék, de akkor a saját kis elgondolásomat valósítanám meg. Napi 4-6 órában irányítanám a munkálatokat, a többi a gyerekeké. De nekem a munka kell...

Ha ez így kívánság alapján működhetne, én a köztes megoldást választanám: részmunkaidős lennék 4 órában. Valószínűleg bezizzennék itthon hosszútávon, és szeretek dolgozni, jó dolognak tartom. Viszont szeretnék a gyerekkel tanulni, játszani, közös programokat szervezni, részt venni az életében. Így míg ő az oviban lenne, én is dolgoznék. Utána mienk lenne a nap további fele.

Egyébként óvónő vagyok, és maradnék is a "kaptafánál". :)

itthon maradnék, sőt szülnék második, harmadik gyereket is, oviba sem járna, sőt, még akár iskolába sem, legalábbis 4-5 évig. meg tudnám tanítani arra, amire kell.

de ez álom, fizetni kell a gázszámlát, és egy fizetés kevés...

Meg lehet kövezni, de én alig várom, hogy szeptemberben visszamenjek dolgozni. (21 hónapos lesz akkor a fiam)

Lassan az őrület kerülget itthon, depressziós vagyok. :( (járok pszichiáterhez is...) Attól még imádom a fiamat, de álmomban sem gondoltam, hogy az itthonlét ennyire meg fog viselni, és életem legszebb időszaka, a legborzasztóbb is lesz... Van aki, alkalmas arra, hogy háztartásbeli anyuka legyen, én nem vagyok az.. Hiszem, hogy nemcsak nekem, de a gyereknek is jobb lesz így.. Egyébként könyvelő vagyok, és nagyon szeretem, nem is akarok változtatni.

Itthon maradnék. Azért, mert látom, mennyivel jobb mindenkinek, ha itthon vagyok. Ha megtehetnénk, hogy ne kelljen dolgoznom, lenne 3. gyerek is. De ez csak elmélet, mert nem töltöttem hosszú időt itthon, akkor is a gyerekekkel. Azt nem tudom elképzelni, hogy egyedül vagyok itthon, és van időm csak a házimunkával törődni, úgy, hogy nem mászik valaki a lábam alatt...az furcsa lehet, de nem hiszem, hogy rossz. Hosszú távon viszont unalmas lehet, talán tanulnék, vagy tanítanék kicsit mellette.

Egyébként maradok a szakmámban, mert szeretem, pedagógus vagyok.

3 gyerekünk van, tisztességgel meg tudunk élni a férjem fizetéséből. Én maradok itthon, nem csak a legkisebb hároméves koráig, hanem tovább is. Otthonoktatunk, vagyis nem fognak suliba járni a gyerekek, legalább általánosban tuti nem.

Bekattanni itthon? Hááát, nem tudom, biztos nagyon másként gondolkodom, mint a legtöbben, de én imádok itthon lenni. A háztartást akkor is meg kellene csinálnom, ha van mellette munkahelyem, tehát szó nincs arról, hogy akkor én most átavanzsálok háztartásbelivé. Viszont a gyerekek nevelése, oktatása szép és komoly feladat, plusz a férjem dolgainak észben tartása, itthonról való támogatása, az egész család logisztikája épp elég komoly munka. Emellett én bizony nagyon örülök, hogy jut időm elolvasni egy-egy könyvet, megnézzek egy múzeumot, vagy beleássam magam bármi, engem érdeklő témába. Sportolok is. Mindez együtt bőségesen kielégít. A gyerekeket meg nagyon nem szívesen küldeném el magamtól egész napra. Meg remélem, lesz is még egy-két manónk. :-)