Jogosan vagyok dühös?

Személyes véleményem az, hogy hülyeség elvárni egy gyerektől azt, hogy kitünő tanuló legyen, hiszen minden gyereknek mások a képességei, másban jó, másban gyenge. Az lenne reális elvárás, hogy a gyerek abban legyen nagyon jó, amihez megvannak az adottságai, amiből képes lenne a legjobban teljesíteni. Amiben pedig gyengébb, annál vegyen erőt magán, hogy a TUDÁSA és TEHETSÉGE szerint érje el a legjobb eredményt. Nem az ötöst, hanem azt, amire valóban képes.

Már csak azért sem értem, hogy miért találta ki anyukád, hogy legyél kitünő, mivel ez sehol nem fog számítani, nem osztogatnak érte semmit. Ha majd a továbbtanulásról lesz szó, úgyis olyan irányba mész tovább, amihez érzéked van, akkor pedig azok a jegyeid fognak számítani, amik ahhoz az adott szakhoz kellenek majd. Persze 4 év alatt még lehet, hogy megszereted ezt vagy azt, ezért is nem árt abba is energiát ölni, amit kevésbé szeretsz, hogy azért képben legyél vele, hátha tényleg rájössz egyszer, hogy szükséged lesz rá.

Szerintem jogosan vagy az.TE TE VAGY ÉS NEM A BÁTYÁD!

A bátyádnak lehet,hogy sokkal könyebben megy ez az egész tanulás neked meg nem.Lehet,hogy a bátyád természetfeletti inteligenciával rendelkezik,de hát istenem nem lehet mindenki olyan okos.Amugy is állítólag a férfiak gyorsabban tanulnak.

Te ilyen vagy és szerintem a maxmimumot hozod ki majd magadból,mert ez az egész életedre befolyással van.Lehet,hogy csak 4,2-4,5-ös tanuló leszel,de akkor is tudod,hogy mindent beleadtál.

Azért azt a helyedben megtudakolnám anyádtól,hogy ő milyen tanuló volt ennyi idősen.Tudom,hogy jót akar,de azért nem lehet egy másik emberhez viszonyítani a tudásodat.

szóval szerintem jogosan vagy dühös rá.

Plusz tapasztalatom szerint az ember, ha végig hajtja a gimit kiég a végére. én legalábbis így jártam. Anyámnak is maximalista elvárásai voltak, és hát a végére oda jutottam, hogy "kit érdekel?". Utolsó évben több tantárgyból azért, és csak azért kaptam 4-est, mert a tanárok bírtak. Különben az év végi átlagom legalább egy egésszel rosszabb kellett volna, hogy legyen. A baj az, hogy most sem jött vissza a kedvem az egyetemen. egyszerűen már nem érdekel az egész. Csinálom, mert muszáj, de semmi lelkesedés nincs bennem, pedig évekig én voltam az iskola "strébere". És azt tapasztalom, hogy nagyon sokan, akik végig hajtottak gimiben, leadták a szintet és már nem érdekli őket.

Csinálj annyit, amennyit természetesen bírsz. Nem azt értem ez alatt, hogy tojd le, majd átmész valahogy. De ne csak a tanulásból álljon az életed, akkor se' ha anyukád így képzeli el. Különben jó eséllyel "kiégsz" mire egyetemre jutsz, ahol pedig százszor fontosabb a hajtás, mint gimiben.

f/20

Dühösnek lenned kár. Persze megértem, hogy az vagy. De dühünkkel csak saját közérzetünket rontjuk, tehát érdemes dolgozni ellene. Leginkább a másik ember megértésére való törekvés lehet hatásos, még akkor is, ha az a másik ember az anyánk. Aki szintén nem tökéletes, mint senki. Aki jól vagy rosszul, de igyekszik gyermeke javára cselekedni.

Amikor vitánk van valami miatt, a Gordon-tréning szerint beszéljünk MAGUNKRÓL, ÉRZÉSEINKRŐL. Mert az, hogy Te ilyen vagy olyan vagy, csak hárítást vált ki, eredménytelen. De ha elmondjuk, ahogy az a bizonyos dolog miképpen hat RÁNK, hogy elkeserít, hogy kisebbrendűségi érzést válthat ki belőlünk, ami egész életre szólhat és megronthatja közérzetünket jövőnket. Hogy fáj Neked, ha mert úgy érzed, fiútestvéredet többre becsüli, hogy elülteti Benned az érzését, miszerint semmiképpen sem felelhetsz meg neki irreális elvárásai miatt. Esetleg szóra bírhatod az ügyben, hogy vajon milyen példa hatására viselkedik így, kinek példáját követi, talán vele is ezt tették szülei? És jó volt az neki? Vagy éppen, hogy semmiféle elvárásuk nem volt, és úgy érezte, nem figyelnek rá, elhanyagolják, ezért esett át a ló túlsó oldalára?

Tudom, már mindketten idegesek vagytok, ami érthető, mindenkinek megvan rá a maga oka. De talán lehet találni békés és meghitt perceket, amikor e kérdésről nyugodtan,vádaskodás nélkül tudtok beszélni - mindketten. Néha a gyermekek nagyon bölcsek. Bölcsebbek mint mi, szülők. Persze, ezt észrevenni és belátni nehéz.

Én 5.0-val jártam végig a gimit, mit kaptam érte? Első próbálkozásra bejutottam pszichológia szakra, pedig, a legtöbben azt mondják, nem lehetséges. Mondanom sem kell, nem azért vettek fel, mert matekból, fizikából vagy bioszból ötös voltam, hanem mert olyan suliba jártam, ahol a tanároknak nem az számított, hogy az ő tantárgyából a legjobb legyek, hanem az, hogy a legjobbat hozzák ki belőlem.

Dühös ne legyél, inkább csak ülj le vele, ha vannak terveid, mondd el mit szeretnél, mit vársz az élettől. Kérda segítségét, hogy szerinte melyek azok a tárgyak, amelyek szükségesek az adott irányhoz. Ha érzi, hogy ő is részt vesz az életed ezen részében nem lesz elvárás a kitűnő, tekintve, hogysemmi szükség biológia szakon az énekre, de most csak egy példát mondam.

Gondolom vannak céljaid, kérj tanácsot tőle!

sztem nem vagy jogosan

jó persze nem, h színötös legyél, de sztem a szülő joggal várja el, hogy a ygerek hajtson, és erős legyen iskolában

és kül azért mondta sztem ezt neked, mert a mai világbna egy középsuliból tovább is kell menni :D

szal ha nemis színötös, de azért hajts sztem :D

Hacsak nem akarsz rekordpontszámos szakra menni (pl. pszichológia), akkor felesleges színötösnek lenni. Hajts abból, amerre tovább akarsz menni! Abból legyél nagyon jó, a többiből elérsz egy 3-4 szintet az korrekt.

korábbi f/20