Hogy viselkedjek 12 éves kamaszodó fiammal?

próbáld meg ösztönözni valamivel, hogy csináljon valamit. én jó jegyekért pénzt adok.pl. ez nálunk beválik.

ha valami 'extrát' csinál akkor én is valamivel megjutalmazom, a kedvébe járok.

ha rossz jegy, pénzlevonás, csúnya beszéd szintén pl.

ha rossz fát tesz a tűzre, akkor megvonok tőle valamit amit szeret. pl. tv. számítógép. kiruccanás...

Szerintem egyszerűen hiteltelen ember és szülő vagy. Nem tud rád felnézni. Nem bízik benned, mert nem tartod be az ígéreteidet se magadnak se másoknak. Nem kezeled őt emberként, hanem rá akarsz erőszakolni mindenfélét, aminek számára semmi haszna. Azért is, mert te sem csináltad.

Az is lehet, hogy csak egy kis autonómiát szeretne és ezzel fejezi ki. Próbáld meg megérteni, nem pedig ítélkezni rögtön. A fejétől bűzlik a hal, szóval kezd a saját felelősségeddel.

békén kell hagyni.én ugyan ezen mentem végig...el kell érni h magátol csinálja.pl zsebpénz...

vagy rá kell zuditani a fájdalmát hogy büntudata legyen h mit müvel magával.ha észre veszi h magának szarul esik akor egy idő után jobb lesz minden.

szerinten legalábbis,nekem bejött

Az orvos nyugtatót ajánl.

- Nyugtatót a fejlődő szervezetnek?! - szörnyülködik a szülő.

- Dehogy - mondja az orvos. - A kedves szülőkre gondoltam.

Talán nyaggasd kevesebbet. Csak a legfontosabbakkal, amúgy hagyd békén.

Két kamasz fiam volt, nagyszerű emberek lettek, egyik ilyen volt, másik olyan. Egy barátom tanácsát tartottam szem előtt: a vitát a szülőnek mindig abba kell hagynia ott, ahol másnap még folytatható. Mert valóban elmérgesíthetjük a helyzetet.

Én is ilyen voltam anno, vagy legalábbis hasonló. Anyám a nyakamra járt és agyon nyaggatott. Sőt teszi mindmáig, pedig lassan marhára nem kéne beleszólnia néhány dologba. Eredmény: egyre kevésbé beszélem meg a vele a dolgokat és átlagban heti kétszer üvöltünk egymással teljes hangerőn. És a helyzet az, hogy már nem érdekel. Sosem hagytam, hogy "dirigáljanak" nekem, már 1izenegykét évesen sem. Megkérni meg lehet, meg is teszem álalában, de ha százszor ugyanazt elmondja, azzel az egyetlen dolog, amit biztosan elér, hogy felmegy bennem a pumpa és leereszkedik a vörös köd. Idestova 11 éve nem emeltem fel a hangom soha senkivel szemben. Anyámmal, mint mondtam heti szinten veszekszem. És ez annyira megszokott lett, hogy totál hidegen hagy. Régebben én is kikészültem egy-egy ilyen veszekedés után (amit tízből kilencszer a nyaggatásával váltott ki), de mostanra eljutottam oda, hogy annyira immúnis lettem az ilyen cirkuszokra, hogyha dühében magára csapja az ajtót, totál nem érdekel. Vállat vonok, bemegyek a géphez, benyomok valami brutális death metalt és 5 percen belül teljesen nyugodt vagyok. ebből az jön le, hogy utálom őt biztos. Pedig nagyon nem: ha éppen béke honol, akkor rengeteget beszélgetünk, jól megvagyunk. Csak hát az a szokása, hogy nyaggat és jobban akarja tudni mire van szükségem és mit kéne csinálnom, mint én magam. És érvényesíteni is akarja az ilyen elképzeléseit. Én meg sosem tűrtem az ilyen kontrollt, ezután sem fogom. Inkább albérletbe megyek. (Bár mikor ezt a vita hevében mondtam, kijelentette, hogy akkor felköti magát...)

Hogy ezt miért regéltem el? Azért mert a mi veszekedéseink is így kezdődtek, és pont ebben a korban. Az egy dolog, hogy terelgetni akarod, de ne nyaggasd! Ne érezze úgy, hogy "helyette" akarsz élni! Ezzel ugyanis csak azt éred le jó eséllyel, amit anyám nálam. Ösztönözd jutalommal, mondd meg év elején, hogy legyen meg X átlaga (nem kitűnőre gondoltam) év végén, különben ilyen és ilyen megszorítások lesznek. Ha viszont túlteljesíti, akkor ezt és ezt fog kapni. És hasonlók. Nem csak azon múlik a dolog sokszor, hogy szereted-e a fiad (anyám is szeret engem, én is őt), vagy hogy jót akarsz (anyám is jót akar a legtöbbször és soha nem ártana nekem sehogy sem), hanem azon is, hogy hogyan juttatod ezt kifejezésre. Ha azt érzi a fiad, hogy konkrétan irányítani akarod az életét, akkor ellened fog fordulni, ami se neki, se neked nem lesz jó.

f20