Jó, helyes gyereknek pénzt adni, ha elvégez otthon valamilyen házimunkát?

Nem, mert gondolom a család felnőtt tagjai sem kapnak senkitől pénzt a porszívózásért.

Életkorhoz kötötten lehet rábízni különféle munkát, és lehet zsebpénzt is adni, de nem kell, hogy összefüggés legyen a kettő között.

Igen és nem. A nemmel kezdem:

A nevelés része a megerősítés. Az állatoknál más nem is nagyon van. Ha elvégzi a feladatot, jön a jutalomfalat.

Embernél a kedves vagy korholó szó többet ér. Mindenestre humánusabb. Az természetes, ha mindenki kiveszi a részét a munkából, s az is, ha mindenki osztozik az örömökön is.

Legyen természetes az, ha a gyerek - korának megfelelő - feladatokat végez. Azért nem JÁR semmi. De adható!

Az egészen kicsi elpakolja a játékait, meg szabad dícsérni. Akkor is, ha a próbálkozás nem annyira sikeres.

De egy nagykamasznak is jól esik, ha kiporszívózott, akkor egy kedves szóval nyugtázza a szülő.

A pénz nem nevet, nem sír. A pénznek nincsenek érzelmei.

Amire mégis jó a pénzzel jutalmazás: A mi felnőtt világunkban nagyon jól tudjuk, mekkora hatalom ha van, s mekkora gond, ha nincs.

A pénz adásával vagy megvonásával kialkítható az a tudás, hogy semmi sincs ingyen.

Amikor kér egy 300 ezer forintos telefont a hatéves lurkó, talán jobban felfogja, miért mond a szülő nemet.

Mindenkire érvényes, mindig működő szabály nincs.

Nem tartom jónak s valóban nagyok az összegek.

Az a jó, ha megvannak a maga kis feladatai, s tudatosítjuk benne, hogy az itthoni élet ezekkel jár, s nem természetes, hogy 1-2 ember végzi az összes többi munkáját, ingyen s a többi ezt észre sem veszi.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nagyon be kell fogni a gyereket, egyeseknek pláne annyi extra dolguk van, hogy örülnek, ha néha ráérnek egy kicsit játszani, barátokkal ellenni, márpedig az is fontos. Felnőttként is, de gyerekként talán még inkább. Valami kis feladata legyen.

Ha többet csinál, valamire gyűjt vagy egy sütiért elvégez valami extrát, az rendben van, de csak mert valamit végez abból a munkából, amit részben ő termelt, nem halmoznám el pénzzel. Furának érzem, hogy alkalmazottként kezeljem, pedig családtag, én csinálok neki ezt, ő csinál nekem azt, ráadásul kevesebbet... S még fizessek? Illogikus számomra. Ha szüksége van pénzre, szóljon s megbeszéljük. Ha szüksége van pénzre, de rengeteget kell tanulnia, akkor se lenne jó, ha a konyhában töltene órákat... Szóval nekem ez az egész felvázolt helyzet fura, több szinten is.

Nem. A családban mindenkinek legyen meg a feladata, és azt végezze el.

Te kaptál valaha pénzt a házimunkáért?

Hát kövezzetek meg érte, de nálunk kapnak. A zsebpénz fele "jár" a másik feléért meghatározott házimunkát kell végezni. Ha elmarad, a pénz is kevesebb. A rendszer nem tökéletes, de megtanít arra, hogy a házimunka is munka. Ráadásul ha rosszul végzik el, akkor a következő héten én csinálom helyettük, a pénz meg ugrott.

Igaz, hogy nekem senki sem fizet a házimunkáért, de ők gyerekek, nincs lehetőségük elmenni dolgozni. Már azt is megtanulták, hogy maga munkalehetőség is sokat ér.