Nem érzem otthonomnak az otthonom? Bővebben lent.

Egy kisvárosba laktam egészen 14 éves koromig, amikoris a középsulit Budapesten kezdtem el. Unokanővéreméknél laktam ott. Összejöttem otthon még egy lánnyal, aki akkor nyolcadikos volt. Mikor a középsulit kezdte a családjaink ismerősi viszonya, és az unokanővérem illetve a lány édesanyja szoros barátsága miatt ő is feljöhetett tanulni oda. (Édesapja illetve nagyszülők régen meghaltak náluk és az édesanyja így ki tudott menni külföldre dolgozni, mert nagyon rossza anyagi körülményeik voltak.) Ez nagyon jó volt, négyen, azaz unokanővérem és a párja, illetve barátnőm és én laktunk Pesten négyen. A szülők otthonról finanszíroztak minket, illetve barátnőmet édesanyja külföldről és hétvégén vagy mi mentünk haza, vagy a suüleim hozzánk. Barátnőm egy nagynénjéhez ment vissza a kisvárosba ahol éltünk régen. 2016-ban a barátnőmről kiderült, hogy leukémiás, és nagyon gyorsan belehalt. Ekkorra visszaköltöztünk haza. Azóta egyszerűen nem tudok mit kezdeni, mintha már nem élnék. Májusba halt meg, azóta visszajöttem oda ahol laktam, de nem megy semmi. Egy itteni gimnáziumba írattak át, de épp hogy megvan a 3-4. Nem tudok leülni semmi mellé, pszichológushoz járok, de nem segít semmit sem. Nem érzek otthonomnak egyetlen helyet sem, nem tudom biztonságban érezni magam, és egyfolytában hiányzik a barátnőm. Próbálok túllépni, de nem megy. Egyszer elkezdtem dohányozni, de felesleges, még azt sem tudtam rendszeresíteni az életemben. Hihetetlen azóta minden, mintha csak körülöttem haladna minden, én meg állok egy helyben. Valaki tudna tanácsot adni?