Anyukák! Elfogadnátok a középiskolás lányotoktól, hogy inkább leszbikus hajlamai vannak, s nem akar fiú udvarlót?

Nálunk fiúnál volt ilyen.

Mi a fontosabb, hogy unokád legyen vagy, hogy boldog legyen a lányod? Egyébként még fiatal akár változhat is, de nem valószínű.

Attól, hogy a saját neméhez vonzódik még lehet gyereke.

Igen bemutatta.

Ez már kb 15 éve volt.

Kedves kèrdező a lányod lehet megunta a sorban állást szerintem büszke lehetnél rá hogy felvállalta elétek állt ès a szemedbe elmondta:) Nem èrtem mire akadsz ki

Jaj nem lesz tömeg..hála isten:) sok van belőlük

Ne lègy maradi,ha az maradsz egyszer majd csak te lógsz ki a sorból

2017et írunk;)

L

Kedves Kérdező és Válaszolók!

Nem tudom, hogy mennyire aktuális még a kérdés, de szeretném hozzáfűzni a saját véleményem. Én 16 éves lány vagyok, és biszexuális. Nem hiszem, hogy bármikor 'korán' lenne kijelenteni, hogy melyik nemhez vonzódik. Nyilván, ha egy 10 éves kisgyerek mondja, azt kevésbé, sőt, egyáltalán nem vennénk komolyan, de ha egy 15 éves, annak már lehet némi alapja.

Személy szerint én nem örülnék neki, ha az anyám, miután coming out-oltam neki, kiutálna, máshogy nézne rám, vagy akár öngyilkossággal fenyegetőzne, merthogy ilyen történetek is vannak. Egyszerűen csak fogadjon el, és tekintsen rám úgy, ahogy addig. Persze, mondhatja, hogy most egy kicsit csalódott/kicsit gondolkoznia kell, mert megértem, hogy ez nagy 'sokk', nagy változás az addigi élethez képest.

Mindenesetre, remélem jól alakultak a dolgok, sok szerencsét mindkettőtöknek a továbbiakban!

Én középiskolás, inkább leszbikus vagyok, (fiúval nem tudnám pl a szexet elképzelni...) 17 éves, és 14 évesen mondtam el anyámnak, akkor még azt ,hogy biszexuális vagyok. Kiakadt, két napig bőgött, és még komolyan se vette, így a szőnyeg alá söpri a témát, nem akarja elhinni a dolgot, pedig elvileg ő nem homofób... Azóta nagyon bizalmatlan vagyok vele, nagyon megromlott a kapcsolatunk, és nagyon szorongok tőle. És fogalmam sincs, mi lesz, mert most már van barátnőm is, akivel éltem át dolgokat. Azt se tudom,hogyan álljak elé, és mit mondjak.

Mindenki, aki ilyen helyzetben van, legyen elfogadó, hogy ez ne következzen be senki másnál. Nem kívánom senkinek se, hogy a saját anyja,aki elvileg szereti, meg cuki és kedves vele, nem fogadja el, és pont tőle kell szorongania rettentően.