Szülők, szerintetek miért viselkednek úgy a mostani kamaszok az iskolában a tanáraikkal, ami minősíthetetlen? Illetve, ti 10-25 közöttiek, miért kell visszabeszélni, pimasz hangnemben válaszolni minden ok nélkül?

Kiskamasz fiú szülőjeként szólok hozzá.

Jó a kérdés, és a 8-as válaszoló által írtak is nagyon elgondolkodtattak (igazán jó gondolkodású 16 éves lányzó). Mondjuk a 4-es válaszoló is remekül megfogta a jelenséget. :)

Szerintem az alaptézis az, hogy a kamaszok „feladata” a lázadás, mindennek a megkérdőjelezése, és a saját világnézet kialakítása – bármennyire is rettegünk ettől szülőként (és gondoljuk azt időnként, hogy milyen jó volna egy könnyen idomítható kis biorobot gyerek). Hogy a nagy ellenállás korszakából úgy jönnek ki végül, hogy megértik a „felnőtteket”? Persze. De ehhez a megértéshez maguktól, gondolkodással, kételkedéssel, sokszor keserves próbálkozással jutottak el, és nem készen kapott válaszok „bebiflázásával”. Emiatt lesznek képesek később is gondolkodó emberként élni az életüket. (Azt most hagyjuk, hogy ebben sokan ellenérdekeltek.)

Persze felnőtt szemszögből nagyon nem mindegy, ez a lázadás hogyan manifesztálódik. Ha otthon üvölteti a zenét, nem hajlandó rendet rakni, flegmán beszél az egy dolog. Ha „minősíthetetlen” hangnemben beszél, az megint más… de nem csak akkor, ha a tanáraival beszél így, hanem akkor is, ha bárki mással (gyerektárssal, szülővel).

Hogy ez a szülők nevelési hibája, mert „mindent megengednek a büdös kölöknek”? Előfordulhat. De vajon hogyan lehetséges ez? Az én generációm (a mostani 10-20 évesek szülei kb.) még abban nőtt fel, hogy a tanárok verték a gyerekeket (nem egy-két pofonról volt ott szó, könyvet írhatnánk a válogatott kínzómódszereikről), egyértelmű tekintélyuralom volt az iskolákban, ahogy a társadalomban is. Vajon ha az a rendszer, az akkori nevelés annyira jó volt, miért váltak ezekből a gyerekekből ilyen „liberális” szülők (ahogy a 2-es válaszoló lefestette)?

Lehetséges, hogy tán mégsem volt az annyira jó? És az „elnyomott gyerekek” felnőttként „fellázadtak”, és nem akarják, hogy a gyerekük ugyanazokat a léleknyomorító dolgokat éljék át, mint ők?

Érdemes-e vajon elmélázni azon is, hogy az egész társadalom liberalizálódott némileg, hogy már nem hajbókolunk a „jópártember” főnöknek, nem kell meghúzni magunkat megtorlástól tartva, ha esetleg nem értünk egyet valamivel. Persze ennek a folyamatnak vannak igen negatív részei is (pl. hogy egyes népcsoportoknak az ingyenélő, modortalan, hűdelaza celebek nyújtják a viselkedési mintákat, a szétretusált plakátcsajok/fiúk a szépségideált, vagy hogy a nagy szabadságban azt hiheti az ember, neki mindent szabad – más kárára), szóval nem mindenki tud mit kezdeni a nagy szabadsággal, így nyilván a gyerek szabadnak nevelésével sem.

A klasszikus poroszos rendszerben felnőtt szülőként én pont azt szeretném, ha a gyerekem nem félelemből csinálna dolgokat, és nem nézne fel esztelenül minden baromra (bocs, itt beugrottak a politikusok), hanem

1) alapvetően megadná a tiszteletek mindenkinek, vagyis azon egyszerű elv mentén viselkedne, miszerint úgy tegyen, ahogy szeretné, hogy vele szemben is viselkedjenek, de

2) ha valaki egy igazi rosszindulatú hülye mondjuk, akkor annak ne feküdjön be csak azért, mert mondjuk idősebb nála.

Ez persze eléggé megnehezíti a szülők és a tanárok helyzetét is, hiszen nem lehet minden kérdést az „üljél rendesen, fiam!” terminussal elintézni. :) Ez rohadt fárasztó, nem tagadom, mégis az a kedvenc utópiám, hogy a gyerekeket támogatjuk a gondolkodásban, vállalva, hogy ettől leeshetünk a piedesztálról – ám végül, talán épp az őszinteség, odafigyelés által kiérdemeljük, hogy tiszteljenek.

Jó magasztos lettem a végére, hehe.

Kérdező, nem kell általánosítani!

Amit a buta média sugall, vagy valahol olvasol ilyeneket nem kell azt hinni, hogy ez egy elcseszett korosztály, mert nem az!

Az biztos tény, hogy manapság több a rossz, bunkó, pimasz gyerek. De úgy képzeld el ezt a dolgot, hogy "régen" 100%-ból 15%-volt a bunkó diák, most meg kb 35%-az (és lehet, hogy ezzel sokat mondtam).

Az, hogy miért kell így viselkedni nem tudok adni pontos választ rá, mert én nem viselkedek így, de szerintem azért mert egyes emberek ki akarnak tűnni a tömegből azt hiszik, hogy ezzel lesznek menők...

Ugyanolyanok vagyunk mi is mint ti fiatalon, csak 1-2 hülyével több van ennyi.

(helyesírásért bocs, telon írtam)

16/F

„amúgy csak szerintem vicc, hogy egy 16 éves kölyök akarja felülbírnálni generációk tapasztalatát, hogy mit is hasznos megtanulni?”

Sajnos biztos vannak még páran, akik szerint hozzád hasonlóan ez „vicc”.

Ahogy olyanok is, akik azt gondolják (pl. én), hogy pont az viszi előre az emberiséget, hogy vannak, akik mernek „mások” lenni, kétségbe vonni a megszokott dolgokat. Ha megnézel pár kétségkívül kiérdemelt hírnevű embert – a legjobb példák Edison, akit szellemi fogyatékosnak kiáltottak ki az iskolában, vagy Einstein, aki bár jó tanuló volt, kiemelkedő igazságérzetének és annak köszönhetően, hogy nem félte a tanárokat, vitába szállt velük, folyton büntették –, nem azt fogod a leggyakrabban látni, hogy „csendes-rendes, eminens” gyerekek voltak.

Egyébként pedig általában nem a „mit is hasznos” megtanulni a kritika tárgya, hanem a „hogyan”. A bemagolás helyett kellene élményekre építve tanulni, mert – ahogy a mai oktatásunk alapját képező elmúlt 150 év alatt fejlődő neurológia és pszichológia „rájött” – a tanulás akkor hatékony, ha érzelmi és érzékleti elemekkel jár együtt (persze mondhatjuk, hogy míg a könyv felett görnyed a gyerek napokat, negatív érzelmek széles skáláját éli meg, viszont ezek, a „rossz stresszfaktorok” gátolják a tanuljást).

Szerintem igenis van mit kritizálni az oktatáson, és ahogy a 16 éves lány is leírta, ma sajnos nem a gondolkodásra nevel az iskola, hanem a magolásra.

Egy egyszerű példával élve: részt vettem tankönyvek készítésében, és az egyik legnagyobb, vissza-visszatérő kérdéskör volt, hogy a lektorok szerették volna, ha gondolkodtató, nyílt végű feladatokat is teszünk a könyvekbe (olyanokat tehát, amelyekre nem csak egy helyes válasz van, így még beszélgetni is lehetne róla). A válasz erre minden esetben az volt: nem teszünk be ilyet, mert a tanítók/tanárok utálják ezeket, macerás a javításuk (nincs megoldókulcs, amit ráhúzzanak), esetleg vitázni kellene miattuk (juj, de ijesztő volna, ha képesek volnánk építő vitákba bocsátkozni!), és egyébként sincs erre idő…

akkor neked tök felesleges iskolába járnod, hiszen úgy is jobban tudod... tudod mit? menj akkor el dolgozni

sőt próbálj meg önállóan pénzt csinálni, aztán majd meglátjuk