A 15 éves lányom nem akar velünk kirándulni jönni és ha kényszeritjük egész úton panaszkodik. Hagyjuk otthon?

Ki választja ki az úticélt? Mindig a szülők? Esetleg mindig hasonló típusú programot választotok? Egy 15-16 évesnek már van kialakult érdeklődési köre, valamennyire tudja mit szeret és mit nem. Ha anyuapu mindig kiválasztja hogy melyik hegyet mássza meg a család, és mindig csak hegymászás a program, a lány meg utál hegyet mászni, nem fogja élvezni akármilyen gyönyörű helyeket is láttok.

Ettől még lehet hogy szívesen menne mondjuk várost nézni a családdal. Egyszerűen máshogy kapcsolódik ki.

Ugyanez az én gondom is, szüleim számára a kikapcsolódás egy csendes, párszázfős falucska, a természet lágy ölén, este rövid séta vagy biciklizés, lassan tíz éve ugyanabban a faluban, nyaranta 3 hétre. Én ezt halálra unom, nem a szüleim hanem a hely miatt. Tök szívesen mennék akár belföldön, akár külföldön várost nézni, felfedezni valami új helyet, valami olyat ahol van egy kis nyüzsgés is, vagy legalább nem ugyanaz minden évben. Hiába mondom, meg se hallják.

Kérdezzétek meg mit szeretne és kössetek valami kompromisszumot, pl. lehetne évente egy általa és egy általatok választott úticél. Vagy csak hagyjátok otthon. 18L

Hát ha kényszeríteni kell szerinted mennyire élvezheti?

Anyám is ilyen volt hogy márpedig családi program és csodálkozott hogyha annyit mondott kirándulás már zártam magamra az ajtót aztán rájött hogy ő se örülne ha neki bődületesen unalmas helyekre rángatnák el szóval már együtt tervezzük inkább és így mindenkinek jobb.