Kamaszok, melyik ország (ok) ban (esetleg melyik település (ek) en) tervezitek a jövőtöket? Mivel szeretnétek foglalkozni?

Egy Somogy megyei faluban élek, Kaposvártól 50 km-re. A közeli kisvárosban tanulok gépészetet. Mivel ennek a falunak átalakulóban vannak a lehetőségei és a társadalmi felépítése, ezért nagyjából halálra van ítélve. Lenne munkalehetőségem a későbbiekben abban a városban, ahol tanulok, de a nevetségeshez közeli bérért. Van ismerős Győrben, aki ugyanebben dolgozik jóval magasabb fizetésért. Ezért a tanulás után egy rövid tapasztalatszerzést tervezek még ebben a kisvárosban és a szülőkkel élve, aztán pedig a középtávú tervem Győr. A későbbiekben felmerülhet Ausztria a közelsége és a nyelv miatt. Az lenne a tökéletes, ha Ausztriában dolgoznék és Magyarországon élnék. (De ez még tényleg elég bizonytalan.)

Illetve még függ attól a tényezőtől alapvetően a teljes jövőm, hogy technikum után megyek-e főiskolára/egyetemre, mennyire van érzékem ehhez. 18/f (Nem tudom, hogy beletartozom-e a megszólítottakba, de azért idetolakodtam :D)

Igaz nem vagyok mar kamasz de 26 evesen friss diplomaval olaszorszagban kerestem allast. Augusztusban koltozok ki :)

Ez volt minden vagyam.

Magyarország, Budapest. Orvos szeretnék lenni.

19l

Jajj, bocsi, még eléggé kamasznak érzem magam :D Öregszem, na, talán majd 1-2 év múlva már nem érzem magamnak ezt a felszólítást.

(utolsó voltam)

Az USA-ban szeretnék élni, mint vágó/operatőr/rendező.

Jelenleg is videókat gyártok, és tanulom a programot.

Bár pár ember mondja, hogy elég sokat ülök a gép előtt, és nem megyek el bulizni, azért majd az állásinterjún milyen jó lesz elmondani 22 évesen, hogy 5 éves tapasztalattal rendelkezem videózás terén, és középhaladó szinten kezelem a sony vegas-t, ami egy profi vágóprogram.

Szeretnék valamilyen módon "külföldi ismerősöket is szerezni", hogy gyakorolhassam a nyelvet. Nem maradnék itthon, mert a filmezés érdekel, érzékem van hozzá, itt pedig ennek nincs jövője.

Ha kijutottam oda, akkor a jelenlegi pár barátomat "kivinni" majd magamhoz.

Azt, hogy visszatérek-e, nem tudom.

Mellékes:

A suliban minden tanár azt mondja, hogy az ELTE-BME xy műszaki-mérnöki egyetemre nem vesznek fel ilyen ponttal, meg ha így tanulsz. Meg hogy Pesten majd az egyetem milyen nehéz lesz, és nem fogjátok bírni. Minden tanár azt hiszi, hogy mindenki csak Magyarországon akar továbbtanulni. Pedig nem is sejtik, hogy én számomra a filmezés a jövő, és egyáltalán nem érdekel az, amit most tanulok.

Olyan "furcsa" érzés amikor a áttekintenek az osztályon és pont a szemedbe mondják, hogy tessék tanulni, mert a gépészmérnök-mérnökinformatikus ennyire és ennyire jól keres. És ilyenkor csak nézek rá, és elgondolkodom, hogy Úristen! Miért akarja mindenki, hogy itt maradjak/unk? Csak én vagyok aki még mer nagyot álmodni ebben a korban? Csak én hiszem el, hogyha elég kitartóak vagyunk akkor tényleg élhetünk az USA-ban akár New York-ban? Úgy hogy jól keresünk, és azt csináljuk amit szeretnénk?

Nem is sejtik sokan, hogy hova akarok menni.

9-es vagyok

16, lassan 17/F