Ki miért büszke arra hogy magyar? (események, nyelv, helységek stb. )

Úgy érted arra, ami másnak nincs?

Nekünk sokkal kevesebb érdekességek vannak, mint másoknak!

"Mások" a "nem mi".

Hadd ne soroljam, mi minden van a világban, ami nekünk nincs, illetve nem is lesz!

Első, én rád nem vagyok büszke, pedig vagy nekünk. A magyaroknak sok mindenük nincs, ami másoknak van? Mondj párat!

*****

Nyelv: A magyar a világ harmadik legdallamosabb nyelve. Első az ógörög, második a latin.

Történelmünk. Több ezer éves vándorlás után egy nomád nép, amikor itt Európában falnak ütközött, nem roppant bele, nem morzsolódott fel, hanem képes volt államot alapítani, s mindmáig megőrizni.

Pedig nem igazán jó itt. Nagyon fontos hely ez, s sokan vágytak rá. Ideiglenesen itt állomásoztak törökök, németek, oroszok, s még vagyunk.

Sajnos, amit nem tudtak elérni fegyverrel, el fogja érni a globális világ. Egyre kevesebb az igazán magyar.

Büszkeség? Nem tudom.

Ebben az országban születtem. Apám szerb, anyám olasz. Ha kérdezik, az mondom, magyar vagyok. És így is érzem. Elég ennyi? Nem vágyom sehová, sem Szerbiába, sem Olaszországba, sem máshová. Tisztelem őket, származásukat, ne értsd félre!

Kedves második, ki mondja meg, hogy ki az igazi magyar? És milyen alapon?

Én büszke vagyok arra, hogy tudok magyarul, ami egy igen nehéz nyelv, sok anyanyelvi beszélőnek is...

"Kedves második, ki mondja meg, hogy ki az igazi magyar? És milyen alapon?" - nem tudom ezt mért kérdezed, de nem tudok rá felelni.

Nekem a vietnami-vietnami Hien is van akkora magyar, mint aki 500 éven át vissza tudja vezetni a magyar gyökereit.

Sok mindenre lehetünk büszkék és van néhány dolog amire nem.

Pl.: büszkék lehetünk a történelmünkre, hogy messziről jöttünk ide anno és nemcsak letelepedni, hanem megmaradi is sikerült, sőt mohácsig bezáróan a fontos szerepet töltöttünk be katonailag közép-Európában. Nemcsak sikeresen megvédtük magunkat a környező országok támadásaival szemben (néhány kivételtől eltekintve), de még terjeszkedtünk is...

Büszkék lehetünk arra is, hogy talán mi adtuk a legtöbb hasznos találmányt a világnak! Pl.: gyufa, wolframszálas ízzó, poroltó, színes televízió, helikopter, kontaktlencse, dinamó, távcső, számítógép-alapelv, stb.

Büszkék lehetünk arra is, hogy a Kocs községben feltalált kocsi mintájára a világ számos táján hasonló elnevezést kapott a jármű, vagy a huszár egyenruha is elterjedt több helyen is magyar mintára, akárcsak a magyar oktatás színvonala, stb.

Büszkék lehetünk arra is, hogy termálvíz-nagyhatalom vagyunk, talán sehol máshol a világon nincs ennyi termálvíz és gyógyfürdő, élményfürdő.

Amire nem lehetünk büszkék: A nyugatiak szemében kicsit lusták és trehányak és természetesen szegények vagyunk. Nem mozgunk eleget, nem tiszteljük eléggé a természetet (teleszemeteljük az erdőinket és a lakott területen is simán eldobálják sokan a szemetet) Nem tiszteltük századokkal ezelőtt épített örökségeinket: váraink és templomaink romjait, amik azért a közhiedelemmel ellentétben aránylag jó állapotban élték túl a török hódoltságot, megmenthetők lettek volna sokszor, mégis szinte minden várunk és templomunk kőbányaként végezte be, ezért lettünk műemlékek terén az alapfalak országa...

Szerintem a magyarok éppen arra lehetnek legkevésbé büszkék, hogy nem becsülik saját származásukat, kultúrájukat, hanem más népekhez akarnak hasonlítani. Nekem mint határontúli magyarnak, belesajog a szívem amikor azt tapasztalom, hogy az anyaországban élők mennyire nem tudják becsülni hovatartozásukat. Én egy olyan körzetben élek ahol a szerben kívül négy kisebbség él együtt és mindenkinek megvan a saját nyelve és kultúrája és szerintem nagyon fontos hogy tisztelni tudjuk egymást, mert minden nép gazdag valamiben és nem is kell egyformák lennünk.

Személy szerint én a nyelvemre vagyok büszke, roppant gazdag anyanyelvünk van, százféleképpen ki tudjuk fejezni magunkat, sok a szinonima és sokbetűs abc-nek köszönhetően sokkal jobban feltaláljuk magunkat az idegen nyelvű szavak kiejtésében mint más népek. Büszke vagyok a népdalainkra, népmeséinkre amiket kiskoromban tanítottak velem, s igazán csak felnőttként jöttek rá, hogy mennyi tanulságot is rejtenek. Büszke vagyok azokra a magyarokra, akik akár az anyaországban, akár külföldön, értékelik saját magukat.