Van egy barátnőm nagyon sokat idegeskedik, tegnap össze veszett a szüleivel, mikor a szülei el mentek otthonról, a lány elkezdett sírni meg üvöltött. Többszőr is előfordult már, szerintetek miert csinalja?

Nem tudjuk sajnos a csaladi hatteret, lehet, hogy valamikor egy trauma erte, nem tunik egy egeszseges fiatal lanynak. Ha az lenne, akkor nem idegeskedne sokat, es nem sirna, amikor a szulei elmennek otthonrol, akkor sem, ha osszevesztek. Valami miatt nagyon frusztralt lehet, valami oka biztos van, de lehet, hogy o maga sem tudja.

Erdemes lenne szakembert felkeresni, mielott komolyabbra fordul a helyzet (pl vagdosas, vagy barmi fele mas kart tehet magaban).

Keress neki valami életcélt.

Azok az emberek kattannak be vagy érnek rá ilyenekkel foglalkozni akik a legtöbbet unatkoznak.

Szia!

Hasonló helyzetben voltam/vagyok. 14 éves koromban történt egy elég nagy fordulópont az életembe, igazából nálam ott kezdődött egy zuhanórepülés. Amiket leírsz azok alapján ezekre lehetne következtetni elsősorban:

-Stresszkezelési problémák (vagdosás, nyugtatók) Valószínűleg alapjáraton az összes feszültséget a szőnyeg alá söpri, és nem beszél róla annyit/úgy ahogyan kellene, így egy idő múlva nyilván ideges lesz, ez jön ki nagyobb sírás, vagy ordibálás formájában.

-Én 2,5 évig vagdostam magam. Egy idő után sajnos már nem olyan egyszerű abbahagyni, ennek különböző pszichológiai oldalakon nézz esetleg utána. Nagyon jól meg lehet téveszteni mindenkit, rólam nem is tudták csak azok akiknek elmondtam. Próbáltam mással kiváltani úgymond (edzés, rajzolás, sportok, meditáció stb) de azt kell mondam hosszú távpn nem nyújtottak megoldást, végül a barátom hatására hagytam abba, idén januárban. (17 vagyok)

-Valószínűleg eleve nehéz beszélni az érzéseiről, és ilyen korban tényleg sok minden összejön, főleg ha érzékenyebb beállítottságú a lány. Az is lehet, hogy valamilyen szinten depressziós, elég sok dolog állhat a háttében, az biztos, hogy nem oké valami szegénnyel mentálisan. Ez egyáltalán nem az ő hibája, sajnos ilyen világban élünk. Hallgasd meg, tudja, hogy számíthat rád, ez fontos. :) Mást egyelőre nem tudsz, én sem vagyok még teljesen jól, de igazából elég akaraterővel ki lehet jönni ebből. Mármint mondjuk én szüleimmel abszolút nem tudok a dolgaimról beszélni, így a pszichológus is kizárva, de az 1-2 évvel ezelőtti önmagamhoz képest mégis hatalmasat léptem előre, szóval kitartást neki is! :)