Szülők is írjanak, miért van ez?

Szerintem ülj le vele beszélgetni és ezt mondd el neki.:)

Hiába nem akart és csak becsusztál akkor is szeret téged,csak lehet,hogy tul nagy rajta a stressz.Gondolom több testvéred van.Egy gyerekkel is sok a probléma nemhogy 2-3-al.ÜLj le vele és mondd meg neki,hogy téged ez nagyon zavar,hogy ugy bánik veled mint valami tárggyal.

Nem vagy genetikai nyomorék,egyszerűen ilyen vagy.A nyomorékok akik nem tudnak mozogni vagy lábra állni.

Remélem sikerül valamit elérned nála:)

13/L

Szia

Igaz az én kisfiam még csak 1 éves mult, nincs több éves tapasztalatom gyerek nevelésben, de sajnálom, hogy ilyen az anyukád.

figyelj én a te helyedben a következőt csinálnám:

17 éves vagy már nincs sok vissza a suliból.

Tanulj rendesen mindent bele, nem anyudnak tanulsz hanem magadnak és ez igaz hidd el.

Ha jó jegyet kapsz örülj elhiszem hogy jól esne egy kis biztatás, de ha nincs ne keseredj el.

Fejezd be a sulit tisztességgel, utána keress magadnak munkát, írtad hogy van barátod nem tudom Ő mennyi idős?

esetleg legyen mindekettötöknek munkája és költözzetek össze, mikor majd nem leszel otthon rá jön anyukád, hogy mennyire hiányzol neki.

Tényleg nem szép hogy a tesodnak nem kell semmit csinálnia...

Gondolj arra hogy ezt az 1-2 évet még kibírod támaszkodj a barátodra és majd elkezdödik a te saját életed!

Ami jó lesz, tervezgess de a tanulást ne hanyagold el!

Sajnos nem tudok sokat segíteni neked, de remélem rá jön anyud, hogy ez így nem jó.

Ha meg majd pár év mulva te is anya leszel tudni fogod, hogy ne viselkedj majd a gyermekeddel!

Fel a fejjel!

azért fel ne vágd az ereid azért mert(bocsi) nem normális az anyukád, nehogy már ezért véget vess az életednek

Sz@rd le ne csinálj semmit, és mikor rád kérdez, mondd azt neki, h amikor mindent megcsináltál nem volt jó, akkor tessék...

Szia! Én 14 éves korom óta nem élek az anyámmal, mert elváltak a szüleim, és ő lemondott rólam. Tudom milyen érzés mellőzöttnek lenni. Eleinte fájt a dolog, aztán kezdtem átértékelni a dolgokat. Baráti kapcsolatokban kerestem és találtam meg azt, amit ő megadni már nem tudott. Figyelmet, törődést. A középiskolás éveket kollégiumban töltöttem, anyám egyre ritkábban vette fel velem a kapcsolatot. Megtanultam nélkülözni őt, sőt... ma már annak örülök, hogy nem lóg a nyakamon. Most már 28 éves vagyok, férjnél vagyok, van egy kicsi babánk, szóval boldog és teljes életem van.

Sokszor éreztem tiniként, hogy nekem nincs normális családom ( apám akivel maradtam ő meg alkoholista).

De látod a nehéz évek után eljött az idő, mikor boldog vagyok.

Szóval kitartás!

Nézd és keresd az élet jó oldalát!