Mi a baj velem?

Én ugyan ilyen voltam ennyi idősen.. Lehet hogy ez valami kamaszkori depresszió.. félsz attól, hogy vége a középsulinak és minden ami eddig megszokott elmúlik. Nincsenek terveid, a többieknek vannak, és egyedül maradsz.. Nekem legalábbis ilyen szép gondolataim voltak.

Aztán elköltöztem, lett munkám és helyreraktam magam:) Keress célokat az életedben, azok motiválnak majd. És kényszerítsd magad arra, hogy kimozdulj, nem bánod meg.

Kamaszkor. Túlélhető.

Stressz az utolsó év miatt. Amiatt, hogy azt hiszed, hogy ha most nem jön össze a továbbtanulás, akkor neked annyi, és ezen görcsölsz már minimum egy éve. Pedig egyáltalán!!! Készíts B tervet, máris jobban fogod majd érezni magad: gondold át, hogy mihez fogsz kezdeni, ha nem vesznek fel továbbtanulni sehova, és rá fogsz jönni, hogy az egyetemen kívül, egyetem nélkül is van élet (aztán lehet majd újra felvételizni, ha még mindig úgy gondolod, és akkor sincs semmi, ha egy-két évvel később kezded el)!

Ha hatosztályos gimnáziumba jársz, akkor még indokoltabb az egész, mert akkor egy még hosszabb életszakasz lezárása az érettségi éve, mint azoknál, akik négyosztályos gimnáziumba járnak.