Jogosan vagyok rá kiakadva és jogosan tartom őt nem normálisnak?

Sziasztok! 14 éves lány vagyok

Lehet hogy kissé hosszú lesz a történet,szóval köszönöm ha valaki elolvassa

Először is szeretném leszögezni hogy tudom,hogy hibát követtem el hogy ennyi idősen belevágtam egy kapcsolatba de már megtörtént úgyhogy mindegy

Na szóval..tavaly márciusban összejöttem egy fiúval a suliból,tetszett én is tetszettem neki és összejöttünk

Akkor 7.-esek voltunk,évfolyam társak

Sok ideig rendben volt minden..aztán jött a nyár

Konkrétan állandóan veszekedtünk,a barátaimat cserben hagytam miatta, akik ez miatt elfordultak tőlem

Állandóan veszekedtünk,sajnos a családom is kikészült és én is

Nyár végére már teljesen depressziós lettem (pszichológushoz is jártam )

Olyan piti dolgokon veszekedett velem hogy pl. facebookra feltettem egy képet meg ilyenek..teljesen birtokolni akart, legyengítette az önbizalmamat teljesen

Utána csinált egy hatalmas jelenetet szeptemberben..szakítottam vele

De eközben még mindig depressziós voltam és elkövettem egy hatalmas hibát (megint), és újra összejöttem vele

Hónapokig kész menyország volt minden tökéletes volt,sikerült kigyógyulnom (persze nem csak miatta hanem a pszichológus segítségével is )

Aztán kb. 1,5 hónapja beidegesedett azon hogy lájkoltam valami idézetet facebookon ! De annyira ideges lett,hogy képzeljétek el,üvöltözött,és széttörte a telefonját,bele vágta az asztalba

Sajnos van okom félni az ilyen emberektől,ugyanis apám is ilyen agresszív (kiskoromban bele akart vágni a falba mert sírtam..)

És ő pontosan tudta hogy félek az ilyen emberektől

Ezért újra szakítottam vele,de most már véglegesen

Aztán úgy döntöttünk,hogy barátok maradunk,és azok is maradtunk

Most megfordítódott a helyzet,őt viselte meg jobban a dolog,én örültem hogy végre "szabad" vagyok

És egy ideig vissza akart kapni,próbálkozott mindennel de azt mondtam hogy nem,nincs szükségem már rá

Úgy volt hogy ma elmegyünk egy baráti programra

De tegnap megbocsáthatatlan dolgot tett

Azt írta,hogy bánja hogy nem hagyott ott a depresszióban,és hogy bánja hogy nem haltam meg

Gondolhatjátok..teljesen kiborultam és sírtam :( Azért ilyet nem vártam volna senkitől főleg nem tőle

És azt mondta hogy mit vagyok kiakadva mert ő csak őszinte volt! Tehát ő szerinte ez teljesen normális ilyeneket mondani valakinek

És még tegnap este írtam neki hogy senkiben sem csalódtam ekkorát mint benne

És azt mondta hogy szándékos volt és hogy majd egyszer rájövök hogy miért tette..

Anya szerint úgy gondolkozik,hogy "ha nekem fáj akkor neked is fájjon" szerintetek van benne valami? Jogosan vagyok úgy hogy utálom és nem normálisnak gondolom vagy csak túl reagálom? (szerintem nem!)

Köszönöm ha valaki elolvasta :( Elég hosszú történet

Köszönöm a válaszokat! :( <3