Milyen szülői felfogás az, hogy a hármas már rossz jegynek minősül? Mi a véleményetek erről?

Attól függ miből. Ha biosz-föci-fizika-ének-kémia akkor nem. Ha szakmai, akkor egy kicsit az! :D

Bár véleményem szerint, egy normális ember nem a jegyek alapján értékeli az embert! :D Én is pont ezt képviselem. Van egy baráti társaságom az osztályban. Ott az egyik tanuló nagyátlaga 3,2, pedig ha tanulna lehetne jobb is. De senki sem aszerint nézi, hogy milyen az átlaga, hanem hogy milyen ember. :D

Tanulmányok szerint a gyerek az iskolában szerzett tudás kb. 5 %-át használja az életben. Sokkal fontosabb az empátia, az hogy hogyan alakítja ki a kapcsolatait.

Ha a szülő folyton cseszegeti a gyereket, azzal csak az önértékelését teszi tönkre, többet nem ér el vele. A motivációnak belülről kéne fakadnia.

Én mindig kitűnő tanuló voltam, diploma, nyelvtudás.

A lányom figyelemzavaros, hiperaktív.

Eleinte nagyon-nagyon zavart a dolog, és nem értettem, hogyhogy nem érdekli az egész.

Sokat segítünk neki, a tanárnak is el lett magyarázva, jár fejlesztésekre. Ennek ellenére 3. Nem tudok mit tenni, nem szólok érte, ha 3, hát annyi. Hordtam pszichológushoz, hát hogy én mit kaptam tőle, hogy ÉN teljesen tönkreteszem a gyerek életét, mert csak a tanulás megy minden nap estig!

Hát most már mit tudok csinálni, ha még ez sem lenne, akkor megbukna. És tudom, hogy nagyon boldogtalan tőle, de azért nem hagyhatom magára.

Majd kialakul, hogy miben jó, és akkor abban tanul tovább.

Én sem vittem sokra a sok ötösömmel.

Nem jó jegy, az biztos. De nyilván normális szülő reakciója függ az alábbiaktól is:

-amúgy jó tanuló-e a gyerek

-milyen tanárnál szerezte (ha pl. egész osztályban, nem kisegítő suliban az osztály legjobb jegye a 3-as, ott ált. vastagon hibás a tanár is, volt nálunk is pár idióta, aki elég érdekes dogákat íratott)

-olyan tárgyból szerezte, ami ált. könnyen megvan neki, vagy olyanból, amivel szenved (van olyan, aki 3-asra képes , mert nincsenek jó képességei adott tárgyból)

-milyen gyakorisággal van (egyszer-kétszer mindenki hibázik)

Érettségiig a hármas rossz jegy, ha

1. a gyerek többre képes

2. tovább szeretne tanulni (ekkor gyakorlatilag kizáró ok lehet az államilag finanszírozott helyekről)

3. az osztály rosszabbik harmadába tartozik ez az eredmény (extrém szigorú tanárnál egyszer-egyszer lehet akár elfogadható is)

A 3-as elfogadható, ha a gyerek képességei közepesek, és komolyabb továbbtanulási szándékai sincsenek. És akkor akár örömteli is lehet, ha valaki bukás közeli állapotból javítja fel magát 3-asra.

Én különben nem hiszek abban, hogy amúgy értelmes gyerek tanulással a matek 3-ast ne tudná felhúzni négyesre. Mert igenis fel lehet húzni, ha valaki energiát öl bele. A matek igenis tanulható, megérthető, 4-es szintre mindenkinek, csak gyakorlás kell hozzá. A többi tárgy pedig tényleg tanulható. Szándék kell hozzá, ennyi.

Érettségi után más a helyzet, egy nehéz egyetemen a hármas egy nehéz vizsgán akár a legjobb jegyek egyike is lehet. Persze az ösztöndíjat akkor is lehúzza, szóval jó jegynek akkor sem mondanám.

Nálunk a nagyobbik gyerek tiszta kitűnő a középiskolában is. A középső inkább gyenge négyes, a kicsi meg még ovis.

Viszont a nagyobbikhoz képest a középső az életrevalóbb, de nagyságrendekkel! A kicsi meg úgy látjuk, hogy a kettő keveréke.

Fontos, hogy nem minden az osztályzat! Véleményünk szerint azt kell figyelni, hogy fejlődjön a gyerek! Mindig próbáljon egy kicsit jobb lenni, valamint az, hogy képességéhez mérten teljesítsen. Nem lehet elvárni egy gyengébb képességű embertől, hogy úgy teljesítsen, mint egy atomtudós. Viszont törekedni kell arra, hogy jobb legyen. Ez a lényeg.

nekem gimiben a 4-es is rossznak számított....tény én tanultam is, hogy építészmérnök legyek....(de tudom 4es az már "jó", de nekem 5 kellett, hogy felvételizzek) a lényeg 3as szerintem se jó (hisz a jó 4-es azért na :D )

ha nem akarsz tovább tanulni és nem érdekel akkor "Jó" a 3.....(gimiben ált. suliban rossz a 3....egyetemen meg kimondottan örülsz :) )