Mi az oka annak, ha valakiből kamasz, fiatal korára ilyen ember lesz? Elrontottak valamit a nevelésében?

Biztosan számít a szülői nevelés, milyen ingerek érik kicsi korában, de leginkább az egyéni habitus számít, hogy ő milyen beállítottságú.

Ketten vagyunk lány tesók, már felnőttek, és ég és föld az életünk.

A tesóm otthon ül, és olvas, kb. ez az élete. én meg pörgök ezerrel, több hobbim is van, sokat kirándulunk, sok barátom van.

#4 "Gondolj bele, ha felnőttként bárhol lelkileg vagy fizikailag bántanak, azt nem tűröd 8 évig, hanem jelented a főnöknek vagy akár a rendőrségen, általánosban viszont a jótanácsok kimerülnek abban hogy ne figyelj oda"

Vagy azt választod mint az életrevaló emberek és szembeszállsz.

Szerintem múlik, de nem a szülő hibája hanem szerencse az egész. Ha otthon szépen tisztességesen nevelnek és cigányok közé kerülsz akkor te leszel a bárány, ugyanígy ha az apád egy alkoholista, anyád nem dolgozik, és egy normális közösségbe kerülsz. Persze vannak kivételek és nem is csak ez a két szélsőség létezik.

Vagy bekerülsz egy osztályba ahol mindenki focit néz miközben te kosarat. Valahol direkt keresik a hozzád hasonló csendes emberek társaságát, és a legnagyobb hangú gyerekről megvan mindenkinek a véleménye. Valahol meg azért rajonganak.

Szerencse az egész, de minél színesebb egyéniség vagy annál több helyen tudsz érvényesülni. Nem fog mind a 20 gyerek elítélni és nem szóbaállni veled.

Nos, én ilyen vagyok mint amit írtál a kérdésben :D

A szüleimmel nem volt különsebben rossz kapcsolatom, de jó se. Érzelmekről SOHA nem beszéltem velük, nem is nagyon fejeztük ki soha, inkább lakótársak voltunk mindig is. Soha nem éreztem, hogy büszkék rám, ez is picit rontotta az önbecsülésem-

De ez nem kizárólag a szülők hibája, ezer más oka is lehet ennek a dolognak. Viszont mivel a gyerek elég sokat van a szüleivel, persze hogy az ő viselkedésük hatással lesz a gyerek viselkedésére, lelki világára.

Ez összetettebb probléma annál, mint hogy rámondjuk egy vagy két emberre, hogy "az ő hibájuk".

21/L

"Miért hibáztatod az áldozatot az őt bántó emberek helyett?"

Éppen a lényeg nem hangzott el a kérdésben, hogy miért közösítik ki? miért nem tud beilleszkedni a közösségbe? miért nem szocializálódott megfelelően? Ennek nagy valószínűség szerint a kamasz az oka, a viselkedésével, a habitusával, a megnyilvánulásaival.

Egy jóindulatú, jókedélyű, humoros, barátságos, extrovertált és segítőkész kamaszt nem szoktak a társai kiközösíteni.

Meg kellene látni az okot, hogy mi az oka annak, hogy ezt a kamasz gyereket kiközösítik (őbenne kell keresni az okot) és esetleg szakember segítségével megoldást, lehetőségeket keresni, hogy hogyan tudna változtatni a viselkedésén, megnyilvánulásain...