Miért vagyok ennyire láthatatlan és "nyomi"?

Tudom, rossz az időzítés így július végén, mert sulitéma, de már régóta ezen gondolkodom, de nem igazán találok rá választ.

Lány vagyok, 17 éves, és mint az a kérdésből is kiderül, totálisan láthatatlan vagyok a suliban. Vagy ha éppen észrevesznek, akkor meg én vagyok a nyomi, akit mindenki kiröhög. Pedig van egy pár barátnőm, néhány fiúval is jóban vagyok, de a maradék ember az osztályból és a suliból észre se vesz. Na meg a fiúk se... Pedig tényleg nem értem. Mondom, nem vagyok antiszoc, vannak barátaim, odafigyelek az alakomra (edzek és viszonylag normálisan kajálok), nem vagyok se jó, se rossz tanuló, nem is öltözködöm unalmasan (nagyon szeretem a "nőies" ruhákat, mindig szoknyát hordok, szeretem a feltűnő színeket és a statement nyakláncokat, és még sminkelek is), de nem is vagyok plázap..csa, például teljesen odáig vagyok a fociért, ezért is vagyok jóban a fiúkkal. Meg attól függetlenül, hogy velem bunkók, én nem szoktam bunkózni másokkal. Pont hogy a saját magára igénytelen, mindenkivel bunkózók a menők... de én nem is menő szeretnék lenni, én már azzal is megelégednék, ha nem én lennék az úgynevezett "célpontjuk".

Szerintetk miért van ez? Hoygan változtassak rajta? Úgy érzem, hogy mindent megteszek azért, hogy ez változzon, de lehet, hogy valami elkerülte a figyelmemet.