Most mit tennétek a helyemben ezután?

Ugyanaz, mint az első.

Amúgy ilyenkor annyira fel tud menni bennem a pumpa, hogy az nem igaz! Az ilyen "férfi" szánalmas, utolsó korcs és a legkevésbé sem "normális"! Sajnos a törvények még évekig a faterja fennhatósága alá teszik (konkrétan 18 éves korig). Maradj meg neki barátnak, de próbáld meg meggyőzni, hogy ez így nem állapot, és ha ilyen gyakran előfordul, akkor feljelenteni a pasast. Tudom, ez drasztikusan hangzik, meg valószínűleg a barátnőd szégyelli is (relatíve gyakori az ilyen körülmények között élő gyerekeknél, hogy saját magukat okolják a verésekért, nem a szülőt hibáztatják), plusz feltehetőleg fél attól a bunkótól, mint a tűztől (teljesen érthető módon). Másrészről viszont egy életre szóló nyomot és kárt okozhat, ha ilyen körülmények között él felnőtt koráig.

(Magam részéről úgy verném képen azt a parasztot, hogy a fal adja a másikat, de az én vagyok, a magam alapvetőleg nyugodt, de ilyen esetekben kifejezetten lobbanékony természetemmel, meg a hozzád képest más súlycsoportba tartozó testalkatommal. Ez nálad nyilván nem járható, meg nekem se lenne az: semmit nem érnék el vele a pillanatnyi dühöm levezetésén kívül.)

Szegény kislány, ezt senki nemérdemelné meg!

És én is csak azt tudom mondani, amit az első:)

Ugyanaz, mint az első.

Az iskolákban szokott lenni iskolapszichológus. Ha jófej az ofőd, vele is beszélhetsz. A városokban szokott lenni nevelési tanácsadó, oda is lehet menni, de ezt inkább a szülők szokták megtalálni térkép nélkül, hogy aztán később a gyerek járjon oda. :) egyébként jó hely, én voltam.