Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Van itt kamasz, tini akinek...

Van itt kamasz, tini akinek meghalt valamelyik szülője? Beszélgethetnénk?

Figyelt kérdés

16 éves lány vagyok, novemberben meghalt az édesapám. Már több mint 4 hónapja, de még mindig borzasztóan fáj és nagyon hiányzik. 41 éves volt és váratlanul halt meg agyvérzésben. Semmi előjele nem volt.


Azóta minden megváltozott és nagyon szomorú vagyok, minden téren más lett az életem. A legrosszabb persze Apa hiánya. Nagyon boldog és összetartó család voltunk, sok közös programmal, kirándulással. Azóta ez persze megváltozott, szomorúság van otthon, persze próbálunk már sokat mosolyogni, másról beszélgetni, de soha nem leszünk már olyanok mint régen.

Anyukámat nagyon megviselte természetesen, és bár igyekszik ezt velünk nem éreztetni, sokszor látom hogy sírt, ideges, fáradt. Nagyon sajnálom őt. Persze próbálok neki segíteni sokat (házimunka, beszélgetések, nem okozok neki felesleges idegességet) de nem tudom mikor fog tudni talpraállni, most sokkal több teendője lett. Szerintem kicsit a munkába is temetkezik mert sokszor később jön haza, mint lehetne, ami nekem rossz mert van egy 11 éves kishúgom is, és olyankor nekem kell vele is estig foglalkoznom, másnapra meg ugye tanulni kellene.

Jártam sportolni, de emiatt a csapatból is ki kellett lépnem, mert Anya a munka miatt nem tudja délután elhozni a húgomat és vele lenni, valakinek meg muszáj, mert a húgom nem teljesen egészséges és nem tud egyedül közlekedni.

A suli is más, mert Apa halála után volt 1-2 hónap amikor én nagyon elzárkóztam mindenkitől, a barátnőimmel se találkoztam, ők meg pont akkor elmentek egy külföldi egyhetes sítáborba ahol még jobban összebarátkoztak, folyton olyan sztorikat mesélnek amiből én kimaradtam. Persze most is velük vagyok meg kedvesek velem, de valahogy kívülállónak érzem magam. És Apa haláláról sem tudok velük beszélni, mert kerülik a témát, szerintem nem tudják, mit mondjanak nekem.


Azt szeretném kérdezni, hogy van itt még olyan korombeli , aki hasonló cipőben jár, vagy járt valamikor? Egyrészt remélem hogy mással nem történt ilyen tragédia, másrészt ha már megtörtént, jó lenne beszélgetni... De persze más is válaszolhat, akivel nem esett meg ilyesmi!


Köszönöm!!


16/L


2015. márc. 28. 14:36
 1/7 anonim ***** válasza:
100%
Nem vagyok tini, csak szeretném leírni Neked, hogy nagyon sajnálom, őszinte részvétem Édesapád miatt. Szívszorító olvasni a soraidat, nagyon nehéz lehet Neked. Rengeteg lelkierőt kívánok Neked, idővel könnyebb lesz, bármennyire hihetetlennek tűnik is most ez.
2015. márc. 28. 14:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
100%

Reszvetem! Nekem is elhunyt edesapam,ha gondolod,irj levelet,beszelgethetunk.

14/L

2015. márc. 28. 16:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
0%

Az elsőnek üzenem, hogy a "Neked" helyesen "neked".


Keresd fel az iskolapszichológust.

2015. márc. 28. 16:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:

Részvétem. Nagyon sajnálom, ami történt, és bár teljesen szerintem sosem tudja túltenni magát az ember egy szülője halálán, azért jobban leszel.

Szerencsére nekem nem halt meg szülőm, de a barátom elvesztette az apukáját. Talán annyival volt neki "könnyebb", ha szabad így fogalmaznom, hogy a szülei elváltak, és nagyon ritkán találkozott az apukájával, nem volt része az életének.

2015. márc. 29. 10:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%
Jó, hogy ilyen sok empátia szorult beléd, kedves 3-as!
2015. márc. 30. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
0%

Mindannyiunknak meghal minden ismerőse, és előbb-utóbb mi magunk is. Nem hiszem, hogy empátia kérdése lenne a dolog. Az viszont, hogy egy ismeretlen embert folyamatosan NEKEDnek hívunk, és roppant módon sajnáljuk, és részvétet nyilvánítunk nagyon erős túlzás. Már-már azt mondanám, hogy képmutatás. De ilyen erős szavakkal itt nem dobálózunk.


Az egyetlen használható választ én adtam a kérdésre, és mégis 0%-ot kaptam. Inkább ezen kéne elgondolkodni!

2015. márc. 30. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

Szia! Bár én 12évvel idősebb vagyok nálad, én az anyukámat veszítettem el szintén váratlanul, 3hete.Bár én már jóideje elköltöztem tőlük,iszonyatosan megviselt.

Az osztálytársaid nem tudják mit mondjanak és valószínűleg félnek is ettől a helyzettől,mert nem éltek át ilyet,ismeretlen számukra. Az ismeretlentől pedig sokan félnek.Anyukáddal próbálj meg közösen csinálni a házimunkát szerintem,mert együtt is vagytok,de közben segítesz neki.Pl.amíg ő főz,te mosogatsz,vagy amíg vasal,te elpakolsz. Ha úgy érzed, túl sok rajtad a nyomás, a feladat és a te károdra mehet,mert pl.nem tudsz eleget tanulni,sportolni,akkor beszélj vele erről.És akkor talán összeszedi magát,mert a gyerekei csak rá számíthatnak és bármilyen nehéz is,de ő a felnőtt és a gyerekei érdeke,jövője kell hogy a legfontosabb legyen számára.

2015. ápr. 3. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!