Miért okoknak minket azért, amiről nem tehetünk?

azért annyira nem igaz hogy nem tehettek.

pl.: baromira gáz mikor van egy családi összejövetel és a tizenéves gyerekek majmolják az okos telefonjukat.

Egyszerűbb a fiatalságot cseszegetni, mint elismerni, hogy mi felnőttek adjuk a kezükbe ezeket a kütyüket. Mi tervezzük meg, mi gyártjuk őket, mi adjuk el, mi vesszük meg, és nem azok a fiatalok, akik aztán használják. Én sem tudnék könnyen létezni a notebook és az okostelefon nélkül, meg a Google nélkül sem, pedig amikor gyerek voltam még vonalas telefonunk sem volt, nemhogy internetünk. Szerencsére én azért már tudom hol a határ, de csak azért, mert egy pár évig én is túlzásokba estem ezen a téren.

Amúgy szerintem tök igazad van.

30/N

Szerintem is tehetünk ellene. Mondjuk nem nyomkodod a telefonod és akkor mindjárt nem vagy a kütyük rabja. Azzal, hogy a világ változik, nem muszáj neked is.

De ha te ezt szereted csinálni, hát akkor csináld, senkinek semmi beleszólása, hogy a szobádban egyedül mivel foglalkozol.

Szia, hát ez érdekes felvetés, amin érdemes elgondolkodni.Nekem van két kamasz fiam, akik 13 és 15 évesek. De van egy 4 éves lányom is, na ő lesz már az y generáció!!!

Amikor én voltam gyerek, még nem igazán volt az otthonokban számítógép sem okosteló sem tablet. De volt nintendo, videojáték, tetrix majd jött a ps1 és a ps2, tért hódított a virtuális játékok világa. Mi is kaptunk azért, ha ezeken lógtunk órákon át. Sajnos ez a világ egyénileg különböző függőségeket okozhat. Az én öcsém anno a ps2-jén lógott éjjel-nappal, reggel nem bírt felkelni, hogy iskolába menjen, de azért normális felnőtt lett belőle, csak a saját kárán tanulta meg hosszú évek során, hogy a jóból is megárt a sok.

Én sajnos szülő létemre próbálom korlátozni gyerekeim "gépezési idejét", hogy legyen idejük másra is, amit fontosnak tartok, sportolni pl, hogy a tanulásról ne is beszéljünk. Valahol az arany középút a jó megoldás, nem akarom nagyon beszabályozni sem őket, de azért túlzásokba ne essenek. Sajnos van egy-két haver, aki nagyon kocka. A nagyobbik egy osztálytársa éjjel-nappal csak a gépen lóg, testvére nincs, az anyja 3 műszakban dolgozik, a gyerek otthon ki sem jön a szobájából, el sem mozdul a géptől, nem eszik rendesen, már a haveri kapcsolatai is megromlóban, teljesen a virtuális világban él. Látja ezt a fiam is és ez azért mindenkinek egy elrettentő példa.

Nehéz ez, sok múlik a szülőkön és sok múlik a gyerekeken is. Én nem gondolom, hogy a ti korosztályotok semmirekellő lenne, de tény, hogy egy sokkal bonyolultabb és szövevényesebb világban nőttök fel, túl sok a választási lehetőség és túl sok a rossz út amin el lehet tévedni, a mai világban nehezebb gyereknek lenni, mint régen. Nemcsak a technika fejlődése hanem a társadalmi változások is rossz irányba hatnak.

Gondolj bele. Mikor én gyerek voltam, este megnéztük a tévében az esti mesét (egy mese minden este nem többszáz mesecsatorna) aztán még a tévébemondónő is kedvesen közölte velünk, hogy gyerekek menjetek aludni mert kezdődik a felnőttek műsora (híradó, esti film). Egyszerű világ volt, egyszerű szabályokkal. Szót fogadtunk a szüleinknek, szót fogadtunk a tévés bemondónőnek, szót fogadtunk a tanárainknak, de a kötözködő szomszéd néninek is, egyértelmű volt minden.

Ma nem az. Az egyik szülő le se sz@rja, ha a 3 éves gyereke órákig az okostelóján lóg, a másik meg kézzel-lábbal tiltja az elektromos kütyüket még a tévét sem engedi a házba. Végletek vannak, szélsőségek, ebben a rohanó világban nevelési-kommunikációs problémák, és ennek a levét issza meg a Z generáció, nem a technikai fejlődését.