Rossznak érzem magam, mégis vágyom rá. Mit tegyek?

Teljesen normális hogy vágysz rá. Én is fantáziálok... :D szüleid gondolkodása nem jó.. Csináld az ami jól esik, amire vágysz.. ;)

A szüleid egy adott vallási nézet szerint élik az életüket (legalábbis kívülről úgy látszik, de ez az ő dolguk). A te életed pedig a tiéd. A te értékrended, döntéseid a te felelősséged. Meghoztál egy döntést, miszerint a szex fontosabb neked, mintsem a vallás, ami szerint eddig neveltek. Ennek a döntésnek minden felelőssége a tiéd. A jövőben is így lesz, mert a felnőtt döntések ezzel járnak. Most alakítod ki a saját határaidat, életedet. Te döntesz róla. Emiatt ne legyen lelkifurdalásod. Inkább azt gondold végig, hogy milyen életet szeretnél élni és milyen elvek szerint, és ahhoz tartsd magad. Akkor leszel hiteles ember, ha nem másoknak, hanem magadnak akarsz megfelelni. N31

Ez a világon a legtermészetesebb dolog. Ennyi idősen pláne. Ha szexelni szeretnél és van olyan akire rá mered bízni magad tett. A szüleid beteg bigott emberek, ne foglalkozz a hülyeségükkel, mert a végén tönkre teszik a te életedet is.

Pont ezert talalom karosnak ezt a fajta bigott vallasos neveltetest. Szerintem inkabb az a nem normalis, es a baromira egeszsegtelen, hogy a szulok ilyenekkel tomik egy 17 eves lany fejet, hogy meg fantazialni is bun a szexrol. Kerdezo, pont abban a korban vagy, amikor elkezd komolyabban erdekelni a szex, sokan ilyenkor kezdenek el nemi eletet elni, semmi egeszsegtelen es abnormalis nincs abban, hogy fantazialsz arrol a sracrol, aki tetszik, mert mindenki ezt csinalja. Ezt pedig, hogy ez bun, surgosen verd ki a fejedbol, ha felnott korodban normalis nemi eletet akarsz elni.

Körülöttem sem tökéletes minden. Nos ha tudni akarod, az a helyzet, hogy az én édesapám munkanélküli és alkoholista volt, 1 hónapja meghalt. Anyám egyfolytában dolgozik, hogy eltudja tartani a három gyerekét. Nekem nincs barátnőm, és nem is volt sosem, mert mindig annyit kellett tanulnom, hogy az ösztöndíjból eltudjam tartani magam. És éjszakánként munkát vállalok egy gyárban, hogy segítsem édesanyám, legalább egy kicsit. Barátaim nincsenek, soha nem járok el sehova, mert se pénzem, se időm nincs rá. Úgyhogy szerintem te csak ne sajnáltasd magad, inkább térj magadhoz és menj haza a családhoz, amíg még van. Ne azzal töltsd az időt,hogy keseregsz magadban, hanem inkább azon gondolkozz, hogyan hozhatnád helyre a dolgokat. Előbb mindig nézz körbe magadon, hány ember van, aki sokkal rosszabb helyzetben van, aztán pedig mérlegelj. 19/F