Miért kötnek mindent a szülők a bizonyítványhoz és a tanuláshoz?

Mindenkinek vannak kötelességei, Neked az, hogy a lehető legjobban tanulj. Valami teljesítenie kell mindenkinek ahhoz, hogy "kérései" legyenek. Van a mondás: Aki nem dolgozik, ne is egyék. na most ez egy tanuló esetében ennyiben változik!

Mert neked ez a munkád. Ha azt nem teljesíted, akkor ne várj fizetést. Márpedig a zsebpénz, meg a sport kifizetése, nem kötelező, az egy luxus, amit te kapsz a szüleidtől. Most ha te az alap feladatodat nem teljesíted, akkor miért kapnál luxus dolgokat?

Ha a gyerek tanul, akkor az a munkája, tehát kötelessége, nem lehetősége, ha nem tanul mehet dolgozni. Egyébként szerintem sem a legjobb módszer, de akinél beválik érdemes alkalmazni.

Mert fogalmuk sincs, mi a tanulás értéke és jobb híján így veszik rá a gyereket a tanulásra. Azt, aki nem szeret tanulni, meg lehet vásárolni, a jelek szerint. Sajnos sok szülő nem arra törekedik, hogy megfelelő iskolaválasztással olyan helyre irassa a gyerekét, ahol az szeret tanulni, hanem a legerősebb sulikba viszik őket, ahol kisajtolják belőlük az ötöst és aztán lehet villogni a szomszédnak. Teljesen mindegy, hogy a gyerek ezt hogyan éli meg. Az emberek nagy része a számok bűvöletében él, és azt hiszi, az a sikeres ember, akinek diplomája van. Ezért ilyen magas a depressziósok aránya ebben az országban. Elfelejtik, hogy az élet értelme a boldogság és nem a siker.

Én sosem kaptam pénzt, néha kisebb jutalmakat, csokit pl., de ezt sem szabályba iktatva, rendszeresen és nem is hiszem, hogy ez lenne a legjobb módja. Szerintem az lenne a legfontosabb, hogy a gyerek tudja, hogy önmagának tanul. Én általános iskolában nem nagyon foglalkoztam ezzel, egyestől-ötösig minden jegyem volt mert nem tanultam normálisan. Volt, ami jobban megragadt bennem, de volt ami kevésbé és sokszor minden előzetes felkészülés nélkül ültem neki a dolgozatoknak, amik természetesen rosszul sikerültek. Akkor úgy voltam vele, hogy én erre vagyok képes, ennyire telik, ez van. A szüleim ezt elfogadták, azért nyaggattak egy kicsit, hogy tanulni kellene, kicsit többet stb., de akkor még nem igazán érdekelt, elégedett voltam ezzel is. Aztán idővel jöttek ötletek, hogy orvos leszek meg pilóta meg építőmérnök stb. és ez segített abban, hogy kicsit céltudatosabban tanuljak, kicsit ösztönzött, annak ellenére, hogy volt vagy 20 különböző tervem. Nem tudtam és most sem tudom megnevezni, hogy én "mi szeretnék lenni, ha nagy leszek", de kiválasztottam egyet és a meghatározó tárgy tagozatára jelentkeztem a gimnáziumban (matek), amiben megjegyzem, hogy egyáltalán nem jeleskedtem. Úgy indultam, hogy csak ne bukjak meg, de négyes voltam év végén. Idén sokkal többet tanultam és sokkal többet foglalkoztam vele és úgy néz ki, hogy meglesz az ötös.:) Szerintem fontos, hogy a gyereknek legyen egy célja, legyen elképzelése, hogy nagyjából mit szeretne majd kezdeni magával. Sok szülő szerintem ott rontja el, hogy nem ismeri eléggé a gyerekét vagy pedig nem akarja elfogadni olyannak amilyen. Sokszor hallom, hogy a szülők egymás között versengenek, hogy kinek a gyereke a jobb, az ügyesebb, az okosabb és dicsekednek egymásnak, de nem kéne összehasonlítani őket. Mindenki jó valamiben és azt kéne megtalálni, hogy mi a gyerek erőssége és arra több időt fordítani, támogatni, biztatni mert nem lehet jó mindenben. Van olyan "barátnőm", inkább csak ismerősöm, aki minden évben mindenből kitűnő, az anyja elvárja tőle és már a lány is magától, de egyszerűen annyira elviselhetetlen, hogy arra szó sincsen. Lenéz másokat, bunkó, beképzelt és igazából mindent bemagol, de ettől még nem okos, nincsen logikus gondolkodása, nem is marad meg benne a tudás mert nem is érdekli csak magáért az ötösért csinálja. Szerintem ez egyáltalán nem jó. Nem kell mindent szeretni, nem kell mindenből kitűnőnek lenni, csak a tőlünk telhető maximumot kell teljesíteni és ez változó. Van, aki képes arra, hogy mindenből ötösöket vigyen haza, de akkor is van egy terület, ami érdekli, amiben jobb és azzal kell igazán foglalkozni. Viszont, olyan is van, aki tanulhat órákon keresztül, ülhet a könyv felett napokat, de a kettesnél-hármasnál nem tud jobbat és ezt el kell fogadni, olyan pályát, célt kell választani amire a gyerek képes és akkor élvezi, amit csinál, szereti és abban az adott dologban fejlődésképes is lesz, lesz sikerélménye stb. Van egy ismerősöm, aki jó tanuló volt, de nem kiemelekedően, viszont szerintem nagyon jól profitált volna ha megfelelő helyen tanul tovább, erre a szülei beiratták őt egy csodagimnáziumba mert ők azt szerették volna és most szegény csak bukdácsol. Reálisan kell nézni a gyerek képességeit, ami gondolom szülőként nehéz, de nem szabad olyan akadályok, elvárások elé állítani a gyereket, amit nem képes megugrani. Az a fontos, hogy magához képest jól teljesítsen és ha "csak" egy hármasra telik, akkor azt el kell fogadni. Valamint ha látja a szülő, hogy a gyerek csak lusta vagy egyedül nem megy neki, akkor le kell vele ülni, átnézni az anyagot, segíteni neki mert többet is ki lehet belőle hozni és sokkal több van benne mint gondolné és ezt nem szabad elkallódni. Tehát a jegyek függvényében szerintem maximum annyit lehet vagy kell tenni a jutalmakkal kapcsolatban, hogy az a gyerek, aki rendesen készül, tanul, magához képest jól teljesít az időnként valóban megérdemel egy kis jutalmat, ugyanakkor szerintem minden gyereknek szüksége van szabadidőre, pihenésre, kikapcsolódásra, barátokra ezért én nem büntetném vagy nem vonnák meg semmit attól a gyerektől, aki rosszabbul teljesít. Ha a saját hibájából teszi, akkor sem ezt tartom helyes megoldásnak, szerintem célravezetőbb, ha a szülő segít neki vagy ha ő nem tud, akkor a korrepetálás is jól jöhet. Szerintem az sem jelent problémát, ha időnként becsúszik egy rosszabb jegy, előfordul, de ez semmilyen hatással nincs a jövőjére, ettől még bármi lehet belőle.