Vannak, akik kamasz- és fiatalkorukban egyáltalán nem járnak bulizni, soha?

Persze, hogy vannak, ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy ahány ember, annyi szokás, igény.

Inkább azzal van baj, hogy aki nem bulizik, az felsőbbrendűnek érzi sokkal magát esetenként.

"Élni és élni hagyni" szerintem.

Amúgy én bulis vagyok, az egyik legjobb barátnőm nagyon nem, mégis megtudjuk találni a közös programokat, sosem jelentett gondot a különbözőség.

Szerintem sokkal többször szól be a nembulizó a bulizónak, mint fordítva.

Hozzáteszem, egyik irányba sincs értelme, gyerekes ezen szócsatázni.

20 éves egyetemista vagyok és nem szeretek bulizni. Konkrétan fizikailag rosszul vagyok, ha nagy tömegben kell lennem. Sokáig rosszul éreztem magam emiatt, mivel a legtöbb barátom, ment minden hétvégén. Aztán egyszer beadtam a derekam az unszolásukra és elmentem velük. Azóta már nincs az a rossz érzés amikor elutasítom a meghívásokat, mivel tudom, hogy nem érezném jól magam.

Részeg még sose voltam, de iszogatni szeretek, beülni valahova a barátaimmal, vagy csak összegyűlni valakinél, de ez kb 5-10 fő. Így még jól tudom érezni magam.

Nem vagyunk egyformák, szerencsére.

Nem akkor van baj, ha önszántából nem megy el bulizni.

Ha tiltják, és nem mehet, pedig menne.

Én nem mehettem, már fiatal felnőtt voltam(18elmúltam) amikor ugyan úgy legkésőbb 9kor otthon kellett lennem vagy...

Most 30évesen azt kell mondjam, hogy hiányzik, mert nem tapasztaltam meg, milyen is a fiatalok élete(nem csak a bulik, sok mást sem szülői szigor miatt), és valahol hátrány, hogy ha el is megyek szórakozni(táncolni) akkor nem tudok felszabadulni, akkor sem, ha retró buli és még fiatal is vagyok ott.... hát még a mostani dance zenéknél mennyire bajba vagyok... ritkán is megyek, csak akkor ha már torkig vagyok az anyaság-munka-háztartással.

Vannak olyan emberek, de szerintem semmivel sem felsőbbrendűek a bulizók mint a nem bulizók.

Én valahol a kettő között vagyok, kétszer egy évben szoktam járni kb., amúgy jól megvagyok anélkül is.:)