Félek a férfiaktól, a kapcsolatoktól. Miért? Mit tegyek?
17 éves lány vagyok,a szüleim elváltak amikor 12 voltam. Anyám összejött valakivel aki rendszeren bántalmazta(nem szeretném részletezni,elég durva dolgok történtek,több éven át,amiket végignéztem)
Azóta félek a férfiaktól,betegesen meg akarok felelni.(ez talán más okokból is fakadhat,régebben minden embertől féltem)
Nagyon vágyok egy kapcsolatra,hihetetlenül szeretethiányom van,mégis mindenkit eltaszítok magamtól,aki közeledne felém. Sokan próbálkoznak,élőbe beszélgetek velük pár szót,de nagyon kényelmetlenül érzem magam,aztán általában beszélgetünk facebookon egy jó ideig,(persze akkor is fél órát gondolkozom,hogy mit írjak vissza..beteges)majd mikor arra kerül a sor,hogy találkozzunk élőbe,mindig kitalálok valamilyen kifogást.
Jártam pszichológushoz,(aki fél éve egy sms-el lerendezte hogy lejárt a terápiám,többet nem kell mennem)majd pszichiáterhez is,de nem emiatt(súlyos depresszióval és szociális fóbiával kezeltek,még mindig szedem a gyógyszereimet,de nagyon messze van az orvosom,és csak 3 havonta járok hozzá receptért,szóval vele nem tudom rendeszesen megbeszélni a problémáimat)
Talán még mindig nem gyógyultam ki,és ennek a szövődménye lehet a kapcsolatoktól való félelmem is. A hangulatom sokat javult,már nem rettegek az emberektől..annyira.
Emellett rettentően butának érzem magam,nem merek senkivel beszélgetni mert félek hogy hülyének tart,és untatom a butaságaimmal. Szóval még mindig jelen vannak a szociális fóbia tünetei. Fogalmam sincs hogy mit tehetnék,évek óta ezzel küzdök,2 évig jártam pszichológushoz,1 éve szedem az antidepresszánsokat, és alig-alig segít rajtam pedig annyira nagyon szeretnék megváltozni,minden erőmmel azon vagyok,de nem megy. Már nem félek kimenni az utcára..annyira. Nyitottabb vagyok az emberekkel..de nem sokkal. kezdem feladni...
A pszichológusom is..nem mondta ki..de utalt rá,hogy talán az élet nem mindenkinek való. Azt hiszem igaza van.
Bocsánat az összevisszaságért..de jól esett egy kicsit kiírni magamból. Szívesen fogadok minden tanácsot..már ha erre lehet megoldást találni.
Pedig egy fiú jót tenne neked aki szeret téged,és Te is szereted őt.
Nehéz egy kívülállónak beleképzelni magát a helyzetedbe,nekem se megy,más tanácsot nem tudok adni.
Ugye az a minta amit otthon láttál az taszít a férfiaktól?Gondolj arra,hogy nem törvényszerű ,hogy Te is úgy járj ,mint édesanyád.
"utalt rá,hogy talán az élet nem mindenkinek való." Azt hiszem igaza van.
Valamit elhallottál. Ilyet épeszű ember se mond, nemhogy pszichológus.
Ne akarj mindent egyszerre megváltoztatni. Kis lépésekkel haladj.
Elmégy a boltba két zsemléért. Bemenet köszönsz, kijövet köszönsz. Két pirospont.
Másnap a visszajárót is megköszönöd a pénztárosnak. Három pirospont.
Menni fog!
Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!