Kamaszok, mennyire szokott érdekelni titeket az iskolában a történelem?

Nagyon jó tanáraim voltak szerencsére, mégsem érdekelt igazán soha.

Amikor érettségire készültem, magamtól tanulgattam, utánaolvastam egyéb dolgoknak, akkor elkezdtem megszeretni..

Sok könyvet olvasok a mai napig a 19-20. századról:-)

Az egyik kedvencem. :) Mondjuk erősen közrejátszhat, hogy nagyon jó tanárom van.

14/L nyolcadik osztály.

Imádtam, kitűnő voltam az előző tanáromnál :)

A mostaninál kettes-hármas vagyok, mert nála az a tanítás, hogy egész órán diktál, és nem is tudni mi is a lényeg

Utolsó, már ketten vagyunk :D

De egyébként én is azt tapasztalom, hogy nagyon sokan nem szeretik a törit, pedig nekünbk gimiben jó tanárunk volt, és mindenki utálta. De ez még jobban motivál arra hogy majd ha én fogok tanítani, megszerettessem vagy legalább elfogadtassam a diákokkal, mert ha meglátom ezt a hozzáállást, hogy "minek tanulni azt, ami elmúlt", feláll a szőr a hátamon :)

Tanárként szólnék hozzá, igaz nem történelem szakos vagyok.A meglátásom az, hogy amikor az alsóból 5. osztályba kerülnek a diákok, a történelem tantárgy egy új és izgalmas lehetőség a számukra. Az őskor mindenkinek nagyon tetszik, könnyűnek is tűnik a tantárgy, hisz tanulni sem kell szinte.

Később ahogy nehezednek a tananyagok, jönnek a problémák, és sok gyerek elkezd hárítani, minek ez a töri, ami már elmúlt, minek tanulni róla.

A probléma a hagyományos oktatásban van. A történelem önmagában egy száraz tananyag, a tanár kiáll az osztály elé és ledarálja az anyagot, a legtöbb diák oda sem figyel az órán, túl sok a szöveg, unalmas, érthetetlen.

Pedig a történelem az egyik olyan tantárgy amit nagyon fel lehet dobni, színessé tenni. Manapság már mindenütt használjuk az interaktív táblákat, lehet kutatómunkát végezni a neten, projekteket készíteni, filmet elemezni, csatajeleneteket rekonstruálni stb. Ezért a történelem tantárgy szeretete nagyban függ az adott tanártól.

Nekem általánosban nagyon jó töritanárom volt, imádtam, aztán gimiben mindez megváltozott. Egy nagyon szigorú, tekintélyelvű módszerekkel oktató maximalista tanárt kaptunk, aki nem magyarázott, csak leadta a tananyagot, de követelt, különösen az évszámokra ment rá, aki nem tudott egy évszámot, rögtön egyes, mindenki rettegésben volt nála.

Én aki humán beállítottságú vagyok, gimiben megutáltam a történelmet, mert be kellett magolni mindig az egész tananyagot, különben rossz jegy, sokkal jobban szerettem ekkor már a kémiát és biológiát, mert jó volt a tanár.

A mai fiatalokat még nehezebb elvarázsolni egy pedagógusnak, mint minket régen. A technikai fejlődés bűvöletében ma már egy diákot nem hat meg, ha a tanár áll a táblánál és magyaráz, az ma már kevés, attól több kell.

Az a jó tanár, aki nem egyirányúan oktatni akar, hanem a diákokkal együttműködve kísérletezni, felfedezni, megláttatni, vitázni és érvelni.

Régen láttam egy filmet, a címe:

Holt költők társasága

A történet egy irodalomtanárról szól, aki a hagyományos pedagógiával ellentétben sajátos módszerekkel próbálja diákjai érdeklődését felkelteni a költészet iránt.

Ajánlom mindenkinek, főleg a mostani kamaszoknak, zseniális alakítás Robin Williams főszereplésével.

Elférne jónéhány ilyen tanár ma Magyarországon is.