Hogyan lehetnék jóba anyukámmal? 13,5/L Bocsi, kicsit hosszú lett (:
Nos.. hát az lenne a problémám hogy szeretnék jóba lenni anyukámmal, mintha például egy barátnőm lenne, mindent megbeszélni. Volt egy osztálytársam és az anyukája volt a legjobb barátnője. Annyira irigyeltem mindig, hogy ilyen jól kijön az anyukájával:D
Nem tudom , hogyan lehetnék én is ilyen jóba vele, főleg hogy nemrég volt egy nagyobb összeveszésünk is.
Szilveszterkor nálam volt a barátom, meg 2 barátnőm. Úgy volt, hogy a barátom nem alszik velem egy ágyba meg semmi... de hajnalba olyan 4 körül én elaludtam, nem tudom mi hogy volt utána, de anya bejött reggel 7kor fel is keltem rá ahogy kinyitja az ajtót és a barátom is meg a 3 bnőm is az ágyba volt... franciaágy, ezért fértünk el :D bár nem tudom hogy..:D és utána amikor a barátom hazament(kb 80 km-re lakik), meg a barátnőim is, utána anya leordította a fejemet, h hogy képzelek ilyet hogy vele alszok meg hogy ezzel nagyon ráérek. Én akkor elmondtam neki mindent, hogy ez hogy volt és bocsánatot kértem tőle utána még kétszer. 3 napig szinte nem szólt hozzám. Aztán egyik reggel, hirtelen már nagyon kedves lett, ágyba akarta nekem hozni a reggelit. De még 1-jén azt mondta hogy soha többé nem találkozhatok már a barátommal. Azóta én nem mondok neki egy szót sem a barátomról, mert amikor csak mondtam neki valamit, szilveszter után kb 1 héttel, egyből ideges lett, ordibált és a szobámba zavart...
De ahogy telt az idő..én elmentem a barátomhoz és az egyik bnőm is jött velem... 1 nap volt csak, reggel mentem és délután jöttem.. azt mondtam, a barátnőimmel leszek. Tudom csúnya dolog volt és bánt is kicsit. Ő nem tud róla és szerintem nem is fog rájönni magától, nagyon meg volt ez már tervezve.. (ezért nem kérek oltást, köszönöm) azóta kiadták már a félévit is. Azt hittem, nagyon mérges lesz , mert eddig félévkor és évvégén is mindig kitűnő voltam, de most lett 4 4esem. De hát ez még csak félév, és 7. új tantárgyak, nem olyan könnyű. Amikor mondtam neki, meglepődtem, mert nem kiabált, nem mondott semmit, még örült is neki. De tesómmal, aki 8 évvel idősebb nálam, nagyon kedves! Megnéztem tesóm ellenőrzőjét, rosszabb tanuló volt mint én, mégis most egyetemre jár. Anya velem akkor is ordibál, ha egy 3ast hozok haza, tesómat megkérdeztem, azt mondta vele sohasem ordibált ilyenekért. Most ők nagyon jól kijönnek egymással mindent meg szoktak beszélni. Úgy érzem, én csak egy púp vagyok Anya hátán. Miről beszélgessek vele, mit tehetnék hogy én is olyan jóba legyek vele?
Előre is köszönöm a válaszaitokat, és a hasznos segítségeket!
Hát igen, ő teljesen más mint én. Nem hasonlítunk sehogy, csak talán kicsit alkatilag vagyok olyan mint ő.
Nem is célom barátnőszerű viszonyt létesíteni vele, csak azért mégis valamennyire jóba kéne lennem vele úgy érzem (:
Én is voltam már hasonló helyzetben.Anyummal sok mindenben nem értünk egyet,apummal még több mindenben máshogy gondolkodunk.Szóval a feszültség nálunk is meg van nagyon!
A mútltkor láttam egy nagyon szép,nőies felsőt,az ára is jó volt.Mutattam anyumnak,erre ő annyit mondott,hogy nem kapom meg mert k*rvás.Pedig nem egy túldekoltált felső volt meg semmi.
Én is úgy érzem,hogy csak púp vagyok a szüleim hátán.Anyum nagyon jól kijön nővéremmel(19) mindent megbeszélnek.Velem már nem jön ki olyan jól.Elmondok valamit ami nekem érdekes,izgalmas erre ő,hogy az más dolga minek mondom el neki.Sokszor veszekszünk ez miatt,mert mondom neki,hogy szeretném megosztani vele az éményeimet,mit látok érdekesnek,jónak és rossznak.Van,hogy napokig nem is beszélünk,csak annyit,hogy mi történt a suliban,mert úgy vagyok vele,hogy ha úgy se ért meg,minek mondjam el!
Nem jó ez így,de nem lehetek olyan,amilyen ő azért,hogy jóban legyünk.Én ilyen vagyok,ez az én személyiségem,és én ezt szeretem.Nem akarok megváltozni,csak el kellene fogadnia,hogy mások vagyunk:)
14/L
Én egy kétgyerekes anyuka vagyok akinek mindkét gyereke kisiskolás, másfél év van köztük, de tapasztalatból mondom, hogy nem lehet ugyanúgy bánni mindkét gyerekemmel. Nyilván valamelyikkel több a közös érdeklődési köröm, a másikkal meg nem annyira. De ettől még egyikük sem púp a hátamon.
Egyszer én is voltam valakinek a gyereke, az én anyám se viselkedett velem és a nővéremmel egyformán, de úgy éreztem, még ha veszekedtünk is párszor, hogy szeret.
Azt tudom csak mondani, hogy azért, mert az anyukák néha veszekednek a gyerekekkel, jobb esetben azért van, mert törődnek velük, legalábbis a te esetedben valószínűsíthető, hogy ez van. Én sem voltam anyummal barátnői viszonyban, a gyerekeimmel sem vagyok abban, arra ott vannak a kortársak.
Egyébként meg úgy érzem, nem a gyereknek kéne nyitni a szülő felé, mert a szülő bármikor lerázhatja, megteheti, hanem épp anyukádnak kéne kicsit jobban közeledni, de úgy látszik, neki erre nincs igénye, fogadd el.
Lehet, nem jól látom, ez csak az én véleményem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!