A gyermek szinte sztrájkol a zanulás ellen, ez hány éves korosztályban normális és mikor nem az már? Az én fiam 12 éves. Más ez fiúknál és lányoknál?

Én 15-17 évesen voltam így vele,de annyira,hogy aztán 11.osztály után otthagytam az egyik legjobb budapesti gimnáziumot,és egy évvel később esti tagozaton érettségiztem le.Azóta kimaradt még egy év,de most a corvinusra járok,úgyhogy semmi sincs veszve,szerintem nagyon erŐltetni nem érdemes,mert csak ronthat a helyzeten.Esetleg lehet jutalmazni a jó jegyeket.Hajrá!

Lány vagyok egyébként,nem tudom,hogy nemfüggő-e a linkség..

Valószínűleg azért mert látja, hogy te se tanultál. "zanulás". :D

Talán ülj le vele, és tanuljatok együtt. Neki is jót tenne, és ahogy látom neked is. Egyébként komolyan mondom, hogy le kell vele ülni és együtt tanulni.

Ha ő ezt úgy érezné, hogy kellemetlen akkor megmondod, hogy ha majd jobb jegyei lesznek nem kell együtt tanulnotok.

Gondolom azt már nem kell elmagyaráznom, hogy ki is kell kérdezni, amit tanult. Gyakorlatilag lefelelteted otthon.

Ha visszanyeri a bizalmad, akkor visszanyeri a kiváltságot is, hogy ő dönti el, hogy mikor, hol, és hogyan tanul.

(És ismét egy nagyszerű eset, hogy miért is kötném a gyerekvállalást IQ szinthez. Csak sajnos lehet, hogy akkor kihalnánk.)

Én éppen nemrég vagyok túl egy ilyen beszélgetésen a fiammal, ugyanez a szitu, ő 11 éves és eldöntötte, hogy mostantól nem fog tanulni. Mondom, elbeszélgettem vele, csak úgy spontán, nem úgy hogy most akkor megkapod a magadét gyere csak hadd beszéljek veled. Épp a boltból hazafelé jövet került ez szóba "véletlenül".

Szóval az ő érvei: elege van a suliból és elhatározta, hogy kirúgatja magát, mert nem érzi jól ott magát az osztályban és bosszút fog állni az iskolán úgy, hogy nem fog jól viselkedni :)))

Na hát itt próbáltam nagyon komoly maradni, de közben fogtam a fejem magamban és természetesen elmagyaráztam neki, hogy ezzel nem a sulival szúr ki, hanem saját magával és ő meg rájött, hogy jaaa... tényleg. :)

Persze nem 10 percig, hanem több ideig észérvekkel meggyőztem őt, hogy nem jól döntött és nekem mindegy, ha el akarja szúrni az életét, tegye, de én azt javaslom, hogy inkább arra figyeljen, hogy jól tanuljon, mert így olyan szakmát választ majd, amilyet csak akar.

Hát, nem tudom, mennyire hatásos, de úgy tűnik, meggyőztem őt, a félévi bizije még mielőtt elkezdett volna romlani, jól sikerült.

Egyébként szerintem normális kiskamaszkori lázongás, határpróbálgatás, hogy meddig mehet vajon el. Kellő időben lépni kell, különben ő veszi át az irányítást, a szülő meg csak pisloghat, hogy mit rontott el.

Nos, ez a nemtudom-hanyadik dackorszakuk talán?:o Nagyon sokan tojnak ilyenkor a tanulásra. Kamaszodnak, ismerkednek magukkal, másokkal és az élettel, lázadnak az ellen amihez nem fűlik a foguk... Attól viszont, hogy általános, nem szabad hagyni. Ha nagyon komoly a probléma, jobb lenne szakember segítségét kérni, ha nem annyira, akkor mindenféle trükkökkel, ha nehezen is, de rá lehet venni hogy tanuljon, mert tanulni sajnos KELL. Egyben biztos vagyok: minél jobban erőlteted, látja rajtad hogy ideges vagy, minél következetlenebb vagy és erőszakoskodsz, annál jobban fog ellenállni, tehát ezt ne tedd. Segíts neki a házi megírásában ha szüksége van rá, ha segítettél neki és ügyes volt dicsérd meg a végén hogy valami sikerélménye is legyen.

Nem vagyok szakértő, de lányoknál szerintem ez kicsit ritkább lehet.

12 évesen pont normális. Csak magától fog rájönni hogy tanulni kell, majd 16-17 évesen, legalábbis én ezt tapasztaltam. Addig kitartás, ha rossz jegyet hoz, vágj nagyon csalódott képet, de ne veszekedj vele. Néha tegyél nomrális hangon megjegyzést, hogy mégis milyen érzés neked és milyen ciki neki, ha rossz tanuló. Ne bocsájtkozz vitába vele.

Lányok szerintem nem mernek rossz jegyeket hazavinni, mindig sokkal jobb tanulók, főleg általánosban.