Tegezitek a tanáraitokat vagy magázzátok? Ők hogyan szólítanak benneteket?

Óvodásként, alsósként tetszikeztem, később magáztam. Felénk a középiskolákban is ragaszkodnak hozzá a tanárok. (De volt olyan aki a érettségi után közölte, hogy ha találkozunk vele, akkor innentől kezdve "Szia! Hogy vagy?" az elfogadott megszólítás. Ez számomra kicsit furcsa, tekintve, hogy előtte négy évig minden nap magáztam.)

A tegezés csak egyetemen jön be és ott sem gyakori.

Én tanár vagyok, 23 évesen kezdtem tanítani egy középiskolában és szakmunkásképzőben. Kb. 4-8 év volt köztem és a gyerek között, de egyszer sem tegeztek le, pedig nem egy elit hely. Páran megkérdezték, hogy tegezhetnek-e, megbeszéltem velük, hogy ha elvégezték a suli, utána nem kell magázni. Úgyhogy nekem ezzel sosem volt gond. Mondjuk én tegezem őket, sokkal személyesebb. Úgy gondolom, hogy a tiszteletet a velem szemben tanúsított viselkedésükkel adják meg, nem pedig a társadalmi normák által, de én ragaszkodok a tradicionális elvekhez, annak ellenére, hogy elég modern szemléletű vagyok.

A "tetszikezés" meg nem tudom, hogy mikor volt szokás, de amikor én jártam általános iskolába, meg óvodába, akkor már senki se használta ezt. Meg elég gázul is hangzik szerintem. Mi mindig magáztuk a tanárainkat és az óvónőket is és rossz szokásnak tartom, hogy engedik a tegezést.

17 éves vagyok, de még soha nem hallottam olyat, hogy egy diák iskolán belül tegezne egy tanárt!

Iskolán kívül is esetleg a tánctanárt, de tényleg ennyi.

Nálunk általánosban és most gimiben sem szokás a tegeződés. Magázódunk a tanárokkal, a tetszikezés nekem sosem tetszett, nem jön a számra, de magázódom velük csak más formában. Mi alsóban is magáztuk a tanárt, mármint próbáltuk mert volt, mikor belekavarodtunk vagy valami és nem jött össze. Nem volt olyan régen, szóval emlékszem, hogy felső tagozatban azon csodálkoztunk, hogy a gyerekek "Szia tanárnéni"-vel köszönnek a tanárnak. Nekem ez most is furcsa, persze kisgyerekként talán még nem annyira érzékelhető, hogy mit hogyan illik. Meg ez függ a tanártól is, hogy mit enged meg. Nálunk csak az tegeződik a tanárával, aki már ismeri őt, nekem is volt tanárom, akit korábbról ismertem, de a tanórákon magáznom kellett. Max. olyat hallottam még, hogy ballagás után tegeződik a tanár-diák.

Szerintem ha ott ez a szokás akkor nem baj, idővel majd kialakul, hogy kinek hogyan kell, hogyan illik köszönni.

Minket leginkább tegeznek a tanárok, de van aki magáz és olyan is van, aki vegyesen mindkettőt. Én jobban szeretem, ha tegeznek mert mégis csak fiatal vagyok.

17 vagyok. Oviban az óvónéniket tegeztük, de már 1. osztályban a tanítónénit magáztuk. Emlékszem úgy köszöntem el első nap, hogy szia, és még akkor megmondta nekünk, hogy nem szia, hanem viszontlátásra.

Nyilván felsőben is magáztuk a tanárainkat, és most középsuliban is.

A tetszikezés viszont nekem nem tetszik, sosem használtam, nem is tudnám kiejteni a számon.

Általánosban tetszikeztünk, most magázunk vagy mi az, elég kacifántos, mert pl a Te példádat úgy kéne feltennem, hogy Tanárnő (nem nagyon hívjuk néven, csak ha más tanárnak beszélünk róla, akkor is Vezetékneve tanárnő) meg tudná mondani...

A kresz tanárom tegezem, de az nem iskola. A kis fiatal kezdő tanárnőknek is megadjuk a tiszteletet, majd ha leérettségiztünk akkor talán a korban hozzánk illőket, ha megengedik. (Persze amikor az egyik végzőst lepippantotta az új énektanár akkor utána tegezte :D)

A tetszikezés szerintem is egy borzalmas találmánya a nyelvnek, örülök, hogy kiveszőben van.

A tegezés-magázás témakörről nekem en bloc az a véleményem, hogy a tisztelet az esetek 99%-ban nem ezen múlik, ez csak egy külsőség, egy protokoll, amit vagy megtart az ember, vagy nem.

A tegeződés általánosan kezd elterjedni, egyre szélesebb körökben. Pl egy velem egykorú embert már simán tegezek a boltban, hivatalban, bankban, és ő is engem. Édesanyám és nagymamám a velük egykorúakat magázza. Tehát terjed a tegeződés, amit én nem bánok.

Pár éve érettségiztem, a tanáraimat sosem tegeztem, fura is lett volna. A rajz tanár ajánlotta fel, egy fiatal srác volt, de nem voltam vele olyan haverkodós kapcsolatban, szóval nem tegeztem. De érdekes, mert a portásnénit, aki olyan 45-50 felé járt akkor, simán lehetett tegezni, igaz, néninek szólítottuk. "XY néni, kinyitod nekem az ajtót?" - mindig így kérdeztük, szerintem jó volt így, kedves :) A büfésnénit magáztam, de hellóval köszöntünk egymásnak.