Főképp 16-17 évesek ti érteztek már így? 16/L

Én nagyon sokszor érzem így magam 18/L

Nagyjjából mindig. :) 16/l

Vannak időszakok, amikor az embernek egyszerűen jól esik magában lenni, ezzel nincs is semmi baj. De nem kell rájátszani a magányos farkas szerepre, mert abból jó nem sül ki. Az eltaszítás fölösleges és káros. A családnak, barátoknak meg lehet magyarázni, hogy a szereteted ellenére is neked most egy kis egyedüllétre van szükséged. Ha pedig ők viszont szeretnek, kötelességük megérteni/elfogadni a szükségleteidet.

Igen, van, mikor szükségem van az egyedüllétre, de volt olyan is, hogy magányosnak éreztem magam.

Én ugyan 18 múltam, de mindig is nagy igényem volt rá, hogy egyedül legyek és a saját dolgaimmal foglalkozzak (voltak és vannak is ebből problémáim az olyan kényszerközösségekben mint iskola, óvoda). Gimi elején aztán találtam olyan közösségeket, amikben hosszútávon is jól érzem magam, de ez sem rendszeres társaságot jelent, egy részükkel csak interneten tartom a kapcsolatot, másokkal heti rendszerességgel találkozom, amikor épp van valami közös projekt. Szerintem vagy neked sincs akkora igényed társaságra, mint másoknak, vagy csak nem a megfelelő emberekkel barátkozol és ezért érzed magad egyedül, amikor szükséged lenne rájuk.