Megütöttem a 16 éves lányomat. Bűnös dolgot cselekedtem?
Én apukámmal éltem, én akartam odaköltözni. Ezt a döntést nem tudtam visszacsinálni, anyukámhoz bármennyire szerettem volna nem tudtam visszamenni.
Nos eleinte jó kapcsolatunk volt apukámmal, aztán később első lett a felesége, és rólam tudomást sem vettek, a létezésemről sem.
Tudod a lányod helyében nagyon örültem volna, ha apukám bejön érdeklődni felőlem, ha éreztem volna a szeretetét,aggódását. A nap másból sem állt iskola után, mint 4 fal közé voltam zárkózva,hisz a felesége birtokolta a nappalit. Ekkor kezdtem el napi 20 km-t biciklizni. Én nem láttam más kiutat a lelkem ápolására, mint a biciklizést.
Azóta felnőttem, elköltöztem babát várok,és nem hibáztatom apukámat azért, amit nem adott meg. Azt a szeretetet, amit nem tudott kimutatniédesapám, már megtanulta kimutatni, mert hidegzuhany vlt számára az elköltözésem.
Összegezve: a lányod helyében nagyon örültem volna, ha a szüleim úgy állnak hozzám, ahogyan ti álltok a gyermekeitekhez. És én nem 1 pofont kaptam, mikor megérdemeltem. NEM vert apukám de volt mikor a szemtelenségem miatt, igazán megérdemeltem.
Talán rossz fogamzásgátlót szed, attól hízott annyit és azért vannak ilyen rettenetes kitörései.
Én azt gondolom, nem lehetsz rossz apa. Ideje lenne szembesíteni a lányod a viselkedésével, mert nem látja objektíven magát, csak dúlnak benne a bizonytalanságból fakadó érzelmek. Bizonyára a fiú sincs rá jó hatással, lehet, hogy neki abszolút más a családja, és a leányzó pont ezért húz felé annyira. És persze most, hogy van valakije, úgy érzi, megilleti őt annyi jog amennyit mondjuk egy házas embert is. Felnőtt akar lenni, csak még nem tudja, hogy az kötelezettségekkel is jár, és hogy a legfőbb jele az érettségnek az önkontroll. Nincs még semmiféle eredmény, amit felmutathatna, amit el lehetne ismerni, így nem tudja kezelni se az otthoni, se az iskolai nyomást, nincs eszköze arra, hogy kifejezze magát.
Azért nem kell megijedni tőle, a hisztijeire nézhetsz úgy, mint a kisgyerekére, talán úgy is kell őket kezelni, ha pedig komoly témáról ül le veled beszélgetni, akkor kezeld felnőttként. Végül is a kamaszkor pont ennek a két időszaknak a határa.
Bűnös, de nem elítélt dolgot cselekedtél. Mindenki egy kicsit másképpen vélekedik a pofozkodásról. Van aki lekever egy pár pofont csak miheztartás végett, és van, aki soha nem emelne kezet a gyerekére, illetve ott van még a két véglet közötti rengeteg álláspont, vélemény.
A leírtak alapján én azt mondom, jó szülő vagy. Ésszel,és nem kézzel nevelsz. Viszont van, hogy a gyerek már-már kiprovokálja azt a pofont. Ez történt a te esetedben is.
Elszaladt vele a ló, hónapokon át ordibált, flegmázott, te pedig adtál ezért egy pofont. Ennyi történt.
Én a helyedben megpróbálnám higgadtan megbeszélni vele ezt az egészet, a pofon témával együtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!