Ti mivel vigasztalnátok a lányotokat, ha arról panaszkodna, hogy ő nem túl szép? Mit mondanátok neki? Tegyük fel, hogy valóban messze áll a szépségkirálynő kategóriától, vagyis azt mondani, hogy "nem is igaz, te szép vagy! " hazugság lenne.

Én részleteiben dicsérném, pl hogy milyen jól áll ez a frizura, vagy nagyon csinos ebben a nadrágban. Esetleg elmennék vele vásárolni, vennék neki 1-2 szép ruhát, vagy sminket (ha szeret sminkleni), hátha új ruhákban szebbnek érezi magát.

És azt sem hagynám ki, hogy szépséggel az ember nem sokra megy, ha belülről kong a butaságtól. Én nem vagyok csúnya, mégis keveset mosolygok, nem vagyok vidám, inkább depressziós, elég besavanyodott vagyok, és a kutyának sem kellek így.