Kamaszként hogy lehet a hirtelen gazdagsághoz hozzászokni?

Sajnos fogalmam sincs. Nekem éppen kamaszként mentek szét a szüleim, és ami ezután jött, az anyagilag sem volt túl rózsás.

Úgy maradhatsz önmagad, ha féltve őrzöd magadban azokat az értékeket( nem anyagiakat), amik eddig a sajátjaid voltak és nem nézel le senkit, akinek kevesebb van, hiszen Te is tudod, milyen az.

Klassz, hogy így gondolkodsz. Ha ilyen a lelked, nem féltelek. :))

Szia! Igaza van az első hozzászólónak, szerintem, ha már gondolkodsz ezen a dolgon, az azt mutatja, hogy elég értelmes vagy, hogy átlásd, az, hogy van valakinek pénze, önmagában nem érték.

Velem is fordítva volt, apám a kamaszkorom végéig elhalmozott mindennel, aztán viszont már nem, így hirtelen hozzá kellett szoknom, hogy be kell osztanom a keresetemet, és azóta is így, szerényebb körülmények között élek. Rájöttem, hogy nekem önmagában a pénz nem cél, ennél lélekemelőbb dolgokkal szeretnék foglalkozni.

Persze visszanézve tudom, hogy apám pénzzel próbálta kompenzálni a lelkiismeret-furdalását amiatt, hogy nincs rám „elég ideje”.

Könnyen lehet, hogy a te apád (és a nagyszüleid) is így vannak ezzel, megpróbálnak „mindent megadni” neked most, a kérdés csak az, sikerül-e érzelmileg is így tenniük, tudnak-e kárpótolni azért a tizeniksz évért, amit nélkülük kellett töltened.

Egyébként azt gondolom, a kamaszkor az útkeresés ideje, és ha esetleg az „új barátaid” miatt hanyagolnád a legjobb barátnődet, az is érthető lenne, de úgy sejtem, rá fogsz jönni, hogy kik az „igazi” barátaid, és mik az „igazi” értékek.