Miért érzem magam minden szociális programon feleslegesnek?

Régebben ha sok új ember vett körül, akkor velem is hasonló volt a helyzet. Volt egy legjobb barátnőm, de rajta kívül nem igazán szerettem senkivel sem beszélgetni, mert tényleg mindig zavarba jöttem, mondhatni mindentől, a fiúk társaságában meg végképp:D Tipikusan az a lány voltam, aki meghúzta magát a sarokban és nem szólt semmit mint egy kuka(bár most sem szeretek középpontban lenni, de szerencsére már társalgok...sokat is:D )Aztán elkezdtem egyre több pl. iskola által szervezett programokra járni(ahol kifejezetten úgy osztják be az embereket, hogy külön suliból legyenek, ezáltal csak jobban ismerkedik mindenki), ahol beszélnünk 'kell' magunkról és lényegében ismerkedni, de ez csak egy példa:)

Szerintem próbálj meg beszélgetni, ne úgy fogd fel, hogy hogyha nem fontos akkor nem beszélsz, hisz csak fáraszt. Nem, beszélj, kérdezz, fűzz hozzá dolgokat, mesélj.:)

Persze ez csak az én véleményem, vannak olyanok akik alapjáraton ilyen természetűek(mármint, hogy nem igazán szociálisak? nem tudom jó szó-e ez rá, de a lényeg meg van:) ) , de a kérdésedből adódóan gondolom ez téged zavar, szóval remélem némileg hasznos tanácsot is adtam így félkómásan:D

Én nem vagyok tipikusan az a srác, aki harmadvonalbeli visszafogottsággal rendelkezik, de ezek az iskolai szociális programok hatalmas böszmeségek, bár attól függ mi is az. Nem vesznek észre? Tudod mennyien irigyelhetnek téged? Menj haza, és lógd el!

Viccet félretéve ha vannak ott barátaid, vagy akiket ismersz, azokhoz csatlakozz, mert velük gondolom eltudod engedni magadat, és jobb is a hangulatod.

Ha nincsenek, és csoportfoglalkozások folytán teljes új arcok vesznek körül, mosolyogj, mutatkozz be, kérdezgesd őket, bár ne úgy, mint egy rendőrségi kivallatáson, mert az engem is idegesítene, hanem mértékkel, és csak elkezdenek ők is kérdezgetni, és máris elkezdődött egy beszélgetés. Ebben csak add magad, lazulj el, mosolyogj örülj, hogy nem a padban rohadsz, és nem tudod elrontani.

Remélem segítettem!

17/F