Talán nem is volt gyerekkorom?
Furán fog hangzani az egész, de megpróbálok érthető lenni.
A szüleim kezdetektől fogva, az "életre" neveltek, tehát emlondták nekem, milyenek az emberek, ne bízzak senkiben... Lényegében azt, hogy nem olyan az élet, amilyennek elmondják nekünk, hogy ha tisztességes vagy akkor jó ember vagy. Igaz, ebben anyukámék egyetértettek, de szerintük akik tisztességesek, azok nem fognak nyerni vele semmit.
Mivel anyukámék sajátos módon neveltek, ezáltal kissé érettebb voltam az óvodás társaimnál, ami miatt "furának" találtak, és logikussan ezáltal nem voltak barátaim.
4 éves koromban már tudtam írni, olvasni, 6 éves koromban idegennyelvet tanultam, tehát elég unalmas volt az 1. osztály, még úgy is ha a tanárnők külön feladatokat adtak nekem.
14 éves leszek, és most kezdtem érezni, hogy hiányzik belőlem az, ami egy kamaszból, vagy gyerekből...A serdülőkort is korábban kezdtem, tehát nekem már nincsenek olyan nagy problémáim, szóval még ezt sem tudom megvitatni a többiekkel, mivel ők aktuális problémáikat azokkal akarják megtárgyalni, akik éppen ebben a helyzetben vannak.
Erre csak most jöttem rá, mikor kitöltöttünk egy lapot, ilyen témákkal kapcsolatban. Hiányosnak érzem magam, nem tudok senkivel se IGAZÁN úgy beszélni, hogy magamat adjam, mivel ők nem olyanok mint én...
Nem fogom megkérdezni, hogy van-e itt még ilyen ember, mint én, mivel nem csak én élek a földön, így a kérdésem az lenne, hogyan tudnák mégis beilleszkedni? Tudom, hogy már csak ez az év van hátra, meg a következő (természetesen), de mi van ha ez lesz középiskolában is?
Lehet, van néhány hiba a szövegben, de nem számítógépről írtam.
válasza:"akik tisztességesek, azok nem fognak nyerni vele semmit"
Ez komoly nevelési hiba.
Arra kell ráébredni, hogy jónak lenni jó. Csak úgy, érdek nélkül, haszon nélkül. Ennek a felismerésnek revelatív ereje, megvilágosító ereje van. Ahogy József Attila írja:
KÉT HEXAMETER
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
*
Éretten írsz, szépen fogalmazol. Írj naplót. Minden nagy író írt naplót, az nem egy romantikus leányműfaj. Olyan, mint a zenésznek a skála. Segít feldolgozni a tapasztalataidat.
Jó lenne, ha találnál valamilyen csoportot, ahol valamilyen közös munka összehoz a kortársaiddal. Nagyon jó önismereti szempontból a diákszínjátszó. Mi érdekel? Milyen kifejezésformát gyakorolsz? zenélsz? rajzolsz? írsz? Ezek fontosak, nem csak tanulni, kifejezni is kell gyakorolni, képességet fejleszteni.
válasza:Hidd el nem lehetsz annyira különb a többiektől,hogy ne barátkozzon veled valaki. Minden második kamasz azt vallja magáról,hogy ő más, hogy ő érettebb stbsstb.
Nem hiszem el,hogy nincs olyan téma amiről tudnál beszélgetni valakivel. Tessék megnyílni az emberek előtt,mosolyogni és barátkozni.
Nem csak ivós,bulizós,marhulós kamaszok léteznek ám a világon :)
Ahhoz meg,hogy nincsenek komolyabb problémáid, hát lehet nem is lesznek,de még bőven lehetnek. Most vagyok 17 és még mindig van olyan,hogy már csak nevetni tudok magamon,hogy mi ütött belém? 14 évesen még bőven benne vagy,vagy lehet most mész bele a kamaszkorba,illetve nem mindenki ugyan úgy éli meg a kamaszkor.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszaitokat!
#1-s: Nem kötnek le az ilyen dolgok sajnos, de más esetében hasznos az amit írtál.
#2-s: Valóban igazad van, hogy sok kamasz különbnek vallja magát, alátámasztom, és amikor írtam a szöveget akkor is tudtában álltam ennek. De most ha mindenre azt válaszolnátok, hogy kamasz vagy, csak te érzed úgy, hogy más vagy... Lényegében nem mondhatunk mindent erre a korszakra.
3#: Nos igen, ez is egy lehetséges érv, de én is most csak magamból indulok ki: Én sem "barátkoznék" egy nálam jóval fiatalabb gyerekkel, tehát én sem várhatom el ezt másoktól.
#4-s:
1: A szerelem túlzás a mi korunkban.
2: Nem ért traumaként, szóval én ezt elfogadtam, ennyi. Nem csináltam belőle nagy ügyet, de most őszintén: 4-5 évesen tudtam szerinted konkrétabban miről beszélnek a szüleim? :-)
Köszönöm a válaszaitokat, még egyszer!
#3-s: Bocsánat, nem így akartam megfogalmazni, még a #2. válaszolónál tartottam agyban.
Ez is egy jó ötlet* de én is most csak magamból indulok ki: Én sem "barátkoznék" egy nálam jóval fiatalabb gyerekkel, tehát én sem várhatom el ezt másoktól.
válasza:Talán azért nem barátkoznál fiatalabbal, mert beléd nevelték azt, hogy semmit ne tégy, ami neked nem hoz hasznot, vagy nem csak neked jó.
Nem mindenki ilyen. Te is kitűzheted célnak a változást. Menj el önkénteskedni, segíteni másoknak: meg fogsz lepődni mennyi tapasztalat érhet még a világban.
válasza:Én 4-5 éves koromban szintén tudtam olvasni, 7 évesen megtudtam, mi fán teremnek a haláltáborok, és jóval túlszárnyalom kortársaimat, amit többnyire a szüleim nevelésének köszönhetek.
Vannak barátaim, de valahogy érzik rajtam, hogy fura vagyok, ezért nem túl sok.
Nekem se volt úgymond gyerekkorom ilyen szempontból, viszont mindent megkaptam, amire vágytam, és szükségem volt, szeretet és tudást kaptam, elvittek sok szép helyre (Lengyelország, Olaszország, Horvátország, Erdély, stb.), mindezért nagyon hálás vagyok nekik.
Azt mondom, egész jól jártál, tanulj sokat, mást nem tehetsz, meg valszeg genetikailag ilyen természeted van, ahogyan nekem is. Ha gondolod, írj rám. Tudok tanácsokat adni ezzel kapcsolatban, mert nehéz így élni, de nagyon boldog lehetsz
- kortársad, aki orvos, vagy kutató akar lenni... igazából polihisztor.
zöld pacsi*
Hirtelen elfelejtettem, hogy szokták írni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!