Mit csináljak? Úgy érzem talán depressziós leszek? Vagy őrült?
14L vagyok.
alapvetően egy nagyon optimista életet sugározó lány voltam, de most olyan szinten mélypontra süllyedtem, hogy azt nem vagyok képes elmagyarázni. az életem minden terén ki vagyok szipolyozva, AKÁRMIT mond nekem valaki arra azt mondom hogy "NEM, UNALMAS, NINCS KEDVEM", stb. de tényleg mindenre.
nagy agykontroll-"hívő" vagyok, és tudom, hogy ennek a sok negatív dolognak nem lesz jó vége, de ha megpróbálok tényleg nyugodtan gondolkozni az sem megy, nem vagyok képes boldog lenni. nincsenek barátaim, semmi sincs ami boldoggá tenne. tehetségtelen vagyok mindenben. ezek, efféle gondolatok járnak a fejemben, és ha itthon vagyok nem csinálok SEMMIT. az összes filmet, könyvet, zenét unom, minden egyes embert magam körül unok, unalmasnak tartom őket. már enni sincs kedvem. tudom a random tanácsokat, hogy üljek be fürdeni egy nagyot írjam le a gondolataimat, de nem tudom mi van velem, semmihez sincs kedvem, a beülés a kádba az túl vizes, túl meleg, nincs türelmem semmihez. mindenről az jut eszembe hogy "ezt én nem tudom. és sírva fakadok". pl. a mai nap kikapcsoltam a zenéket mert hogy én nem tudok így énekelni, így hegedűlni stb.
nem is gondolkozom már, amióta csak itthon vagyok ülök egy székben és nézek magam elé, csak úgy vagyok, nem is gondolkozom. van hogy kezembe fogom az ollótés szétvágok minden papírt ami a kezem ügyébe kerül.
kezdek megijedni magamtól, hogy nem tudok változtatni, én próbáltam, leültem olvasni az "Erő" című könyvet, de egyszerűen elkezdek sírni stb. SEMMIHEZ sincsen kedvem. nincsen kedvem élni sem, de ugyanakkor nem abban az értelemben nem akarok hogy öngyilkos akarok lenni, egyszerűen csak nem tudom olyan mintha nem is léteznék.. ma is csak ültem és szó szerint vertem a fejemet a falba, és újságok szélét nyírbáltam..
kezdek megőrülni? mit csináljak??
egy ideje van ez, és régen mindig csak hullámzott egyszer boldog voltam egyszer pedig ilyen, most pedig abba a gondolatba is belefáradok hogy boldog legyek, egyszerűen akármi össze tudja törni a boldogságomat.
olyan mintha megállt volna az idő, és én nem tudnék semerre se menni.
tudom de ezek mind mind random tanácsok.. el vagyok már fáradva..nagyon nagyon..
amúgy nem szoliznék soha..
Én meg pont fordítva vagyok mindezekkel. Napközben nagyon aktív vagyok, szinte csak otthon tanulok mert a suliban folyamatosan szervezkedem, mindenki baját ellátom, zenélek, rajzolok, este arra a röpke 6 óra alvásra kapcsolok de sokszor gondolkozom, hogy kell-e egyáltalán nekem? Aztán visszamegyek a suliba és tök jól érzem magam, hogy ott fontos vagyok:) Javaslom neked is, hogy légy aktív szervezésben. Nagyon feldob. Én is hirtelen kerültem bele ebbe a szerepkörbe de nagyon tetszik. És nincs olyan kifogás, hogy most fogsz felvételizni, mert én is;D
14L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!