Véleményezné valaki?

Amit leírtál az mind benne van a versben. Egyet nem értek, ha a vers elítéli azokat akik használják ezeket a szereket, te mért teszed? Nem ítélek el ne érts félre. Én is dohányzom és alkalomszerűen alkoholt is iszok. Álszent dolog lenne tőlem, hogy téged elítéljelek ezért. Egynek viszont örülök, hogy a gondolkodásod elég érett és ez csak múló kamaszkori érzelmi zavartság. De én úgy gondolom, hogy több vagy mint a nagy átlag. Ha művész akarsz lenni, legyél az és ne érdekeljen, hogy ki mit mond. Légy önmagad ez tesz különlegessé. Nekem ismeretlenül is az vagy. Ja és írd ki magadból az érzéseidet, mert a verseid másokat is elgondolkodtatnak.

Wanna-be művész firkálgatás.

Utolsóhoz szólnék. Legalább véleményt írtál volna, hogy miért gondolod így. Szerintem egy kamasztól igenis, hogy jó írás lett. Azért elolvasnám a te véleményedet is, ha tudsz írni és meg is tudsz egy összetett mondatot fogalmazni.

Van pár sor, ami tetszik benne, de amúgy nekem nem jön be :/

Én azt hiszem értem mit szerettél volna kifejezni. Én is így vagyok, van egy társaság, feljárunk péntekenként iszunk, ugyan még sosem rúgtam be (jól bírom a piát). De nem érzem magam odavalónak, van egy "barátnőm" óvoda óta együtt lógunk. Elmesélünk szinte mindent egymásnak. De most hogy jön a továbbtanulás, úgy érzem lenéz/nek, ő és a többiek is a társaságból. Bekerültem egy elit osztályba a jó tanulmányom miatt, de itt levesztettem önmagam. Akik életemben bántottak is egy osztályba járnak velem. Lenéznek, mert én nem kívánok egyetemre menni. Én nem vagyok az az irodai aktakukac. Nem érdekel sem a matek, sem a tudományok, nem vagyok irodalmi sem történelmi beállítottságú. Szerettem volna művészetire menni, de a tandíj borzasztóan magas. És így egy OKJ képzésre megyek. De mi az hogy elit osztályból csak ennyire futotta... a tanárok is furcsán néznek rám emiatt, és a barátaim is. Már én is elhittem/elhiszem hogy semmirekellő vagyok a társadalom számára. Hisz a társaságunkban amúgy is én vagyok a simán elhagyható láncszem... Lenéznek mert még barátom sem volt... nem én tehetek róla ha nem tetszem senkinek, és csak részegen jönnek oda hozzám beszélgetni, aztán már csak nem is emlékeznek rám. Pedig intelligensnek érzem magam, sőt sokszor megnyilvánul. Aztán ott van 2 ember, két aranyos lány szeretnék velük jó barátságban lenni, de elzárkóztak az osztálytól. Jól tanulnak, kedvesek... EMBERIEK. Szoktam velük beszélgetni, de az társaságom nem kedveli őket, sosem hívják meg őket péntekenként. Rosszul érzem magam miatta, de én nem rendelkezem annyi befolyással hogy hívjam őket. Én volnék a rossz, minden jó elrontója. Ezért ez a két személy engem sem enged magukhoz közel... hát ez van... Ezért is szeretnék külföldre menni, az volna számomra végre egy újrakezdés lehetősége.