Kiskamasz fiúk anyukái, mit tanácsoltok?

Utolsó, nagyon igazad van, az ilyen baromságokat nagyon szeretik... MIndig le vagyok döbbenve, hogy le vannak maradva agyban a lányokhoz képest :)

Na majd ezalapján nézek körbe a boltba, hátha...

Köszi!

Tudod, az a baj, hogy alapvetően elbeszélünk egymás mellett, de én nagyon szívesen elmagyarázom, mire is gondolok, nem az én stílusom ez a betámadás.

Nyilván más a fizikai érés a lelkitől, és a kisautónak meg a számítógépes játéknak köze nincs ahhoz, hogy mit fog csinálni a lányom évesen.

Tény és való, hogy a kortársai testleg is fejletlenebbek, mint a lányok, de ez egy dolog, behozzák majd. Biológia.

A nagyobb baj az - mert ez sajnos néha baj - , hogy elképesztő a viselkedésük.

Arra gondolok, hogy a legértelmesebb tevékenységük az iskolában vagy az utcán, hogy a 8 kilós iskolatáskájukat megtekerve belevágja a másik a arcába, a terembenelétolja a társának a padot , vagy épp kirántja a virágot locsoló alól a széket. MIndezt nem egy, hanem több fiú, és neeeeem, nem túlzok, hanem napi szinten megélem. Hidd el, van tapasztalatom bőven. ÉS én eljiszem, hogy ezek a gyerekek ki se dugják az orrukat a lexikonokból, de hogy bent úgy viselkednek, mint egy agyament, az biztos. Senki ne mondja nekem, hogy ép dolog a zsemlével meg a naranccsal focizni! EZt már egy óvodás is megérti, ha van füle rá.

KOmolyan mondom, én várandósan féltem bemenni a fiúk közé, mert még közlekedni is úgy tudnak csak, hogy nem kinyitja az ajtót, hanem kib*ssza.

És van fiam is, mielőtt ez lenne a következő bajod.

Amikor vmi problémám van, és a gyerekekhez fordulok pl. a FB-on, a lányok miért tudnak normálisan lenni, köszönni, segíteni? A fiúk meg miért érzik, hogy velem is úgy beszélhetnek, mint a cimborájukkal?!

Na látod, ezekről beszélek. És nem állítom, hogy a lányom bármit felfogna jobban, mint egy kortárs fiú, de hogy túllendült már a pukipárnán, az biztos.