Kiabáltatok már az anyukátokkal torkaszakadtából?

Igen, mindketten nagyon veszekedősök vagyunk, és könnyen felkapjuk a vizet.

Előfordult már párszor, konkrét okot nem tudok mondani. De általában rajtam vezeti le a stresszt az ordibálással (amit persze később bán), én meg nem hagyom magam, és visszaszólok, aztán eldurvul az egész.

Pár hete éjfél környékén fölébredtem valami zajra az előszobából. Láttam, hogy valaki benyúl a postaláda résén, és kétségbeesetten próbálja elérni a zárban levő kulcsomat, hogy kinyithassa az ajtót és bejöjjön. Elkezdtem teljes erőből üvölteni, anyázni, büdöstolvajcigányozni, meg hasonlók. Rohadt mérgesen kinyitottam az ajtót, készen arra, hogy szétcsapjam a betörő fejét egy piszkavassal. Aztán láttam, hogy anyám áll kint, mert kizárta magát, mikor kivitte a szemetet.

Azóta nagyon furcsán néznek rám a szomszédok.

Évente 2-3szor kb. nagyon össze tudunk veszni. Ő is üvölt, én is üvöltök mint valami idegbeteg, konkrét okot nem tudok már.

Alapból sem túl jó a kapcsolatunk, lehetőség szerint kerüljük egymást, így a konfliktusokat is. De aztán néha mégis üvöltés a vége, általában rajtam akad ki, valami kis dolgomért. Amire én nem szépen visszakiabálok.