A szüleimnek hogy mondjam el, hogy barátom van, ha félek tőlük?

Egymás ellentétei vagyunk,mint tűz és víz.Régen is ő volt a gazdag,népszerű,helyes srác,én pedig "elvesztem a tömegben".

Fél éve együtt vagyunk,erős nagyon a kapcsolatunk,ő az egyik legjobb barátom is,de 2 percen belül össze tudunk veszni a legapróbb dolgon is.

De az ő családi élete elég bonyolult...Az apukája verte és csalta az anyukáját,a szülei sose foglalkoztak vele.Az anyukája megismert külföldön egy férfit és hozzá költözött,amikor a párom 8 éves volt.Ő itthon maradt az apukájával.Őt sosem bántotta,ez biztos.

De mivel sosem foglalkoztak vele,minden rosszba belekeveredett,amiből az apja a pénzével és a befolyásával kihúzta.

Már változott,nem annyira "durva" és ahhoz képest,hogy azt mondta,hogy ő sose fog szeretni senkit,elég jól megvagyunk.

Anya pedagógus és hallásból ismeri a srácot,apa pedig nagyon konzervatív,a hozzá hasonló srácokat leb..izza (csőnadrág,márkás holmik,stb).

Nem akarom tovább titkolni,de azért tartok a véleményüktől vagy nem tudom.

Szerintetek inkább ne mondjam el?

L15