Gondolatok amik lelkiismeret-furdalást okoznak. Lassan megőrülök tőlük. Help?

Normális, de felesleges. Azt gondolom, hogy attól, hogy ők ennyi mindenben segítettek, nem kell úgy viselkedned, mint ha birtokolnák az egész életed. Ez nem egy adós-hitelező viszony! Ez szereteten alapuló kölcsönös elfogadás (kellene, hogy legyen). A normális szülő akkor boldog úgy Isten igazából, ha a gyereke érett, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt lett, önálló élettel, munkával, családdal, amikor látszik a gyereken, hogy igen, amit tanítottam neki, az egyensúlyt hozott a kis életébe! Tehát attól, hogy te külön élsz, megteremted a relatív jóléted, és külön családot alapítasz, ők nem szomorúbbak, hanem boldogabbak lesznek, ha érett lelkű, normális szüleid vannak! Természetes, hogy hálás vagy nekik, ez az élet rendje, gyakran fogod látogatni őket, elmeséled, milyen remek dolgokat láttál, hallottál, tapasztaltál, megismerhetik a családod, társad, gyermekeid,stb. És ettől lesznek ők igazán boldogok. Egy normális szülő nem lesz attól boldog, hogy a 30-40 éves gyereke otthon ül egyedül, család és jövőkép nélkül, még akkor sem, ha van munkája mellette. Mert ez nem egészséges. Teljesen természetesen gondolkodozol a jövődről, nem kell szégyellned magad miatta! :) Sőt, remek, hogy 16 évesen már előre nézel, sok korodbelit a holnap sem érdekli, nemhogy 2-5 éves terveik legyenek! :)