Normalis dolog kötődni egy tanarnőhöz? 17/l

Miért ne lenne az?

Hiszen a napjaid nagy részét az iskolában töltöd, akarva akaratlanul befolyásolnak az ottani emberek.

A kérdés az, hogy milyen módon kötődsz hozzá.

Normális a te esetedben.

Az enyémben nem,mert én félig-meddig az anyát is keresem benne,ezt a kezdetek kezdetén nem tudtam,aztán hirtelen ráeszméltem,mikor szegényre minden problémámat rázúdítottam.

Aztán jött azzal,hogy nem baj,mondjam csak.:)

18/L-45/N

Én is nagyon nagyon tudtam kötődni egy egy tanáromhoz, tanárnőmhöz..

Néha gondolkodtam, hogy ez vajon jól van így??

DE egyszerűen elképzeltem helyzeteket, amikor segítenem kell Nekik és csak én vagyok ott... Olyan szívesen tettem volna és jól esett volna a hálájuk...

Hülye vagyok, igaz?? :D

Volt nem egy tanárnőm, akivel annyira megszerettük egymást, hogy (megbeszélés nélkül) megajándékoztuk egymást évről évre.

Meglepett, mert mindkettő úgy adott nekem ajándékot karácsonykor, hogy az osztálytársaim is láthatták!!!??? És bevállalta, mert szeretett, kedvelt!! Ráadásul az egyik a matektanárnőm volt, és írtó rossz voltam abból a tantárgyból, tehát ez sem magyarázza. :)

Volt, hogy azt kívántam, bárcsak a tanáraim lennének a főnökeim később, stb...

De hidd el, mindig van új, van jó, jobb... Ki kell élvezni az adott helyzetet, évet és elmondani, kimutatni, mennyire szereted, kedveled őket. Év végén levelet írtam néhánynak és sokan a facebookon is fent vannak, vannak, akikkel tegeződöm és az osztályfőnöknőmmel és a lányával azóta is összejárunk és évente 3x kb eljönnek hozzám ketten ebédre és már a kislányomban is gyönyörködnek, ugyanis másfél éve anyuka lettem. :)

Ne félj az érzelmeidtől és legyen szó negatívról, pozitívról, mondd el, és jelezd.

Én is nagyszájú voltam mindig, de nagyon lelkis és így is szerettek, szóval arra vigyázz, nehogy nyalizásnak tűnjön a kötődésed!! :))

Arra pedig ne gondolj, h "kóros" lenne ez a dolog, persze Te érzed a határt, de mindig várj a visszajelzésre.

Nekem volt egy tanárnőm, nagyon szerettem, de rajta pl éreztem, h egyszerűen nem tud kedvelni, mert nem jön be Neki a sok szövegem, a nagyszájúság, a temperamentumom. Próbálkoztam, kedves voltam, levelet kapott, plüss macit, de olyan fura volt néha... Ennyi, akkor nem foglalkoztam Vele. Maradt egy tanár és kész...

De olyan is előfordult még általánosban, hogy úútáltam a tesitanárt, de gyűlöltem és Ő is engem!!! (lusta és bunkó voltam sokszor, pedig igazából tényleg a javamat akarta, mert volt pici feleslegem).

Mire 8.os lettem, kezdtük megkedvelni egymást és igazából azt éreztem, h mindaddig is szerettük egymást, de annyit vitáztunk, stb...

Mostanra a facebookon ismerősöm, néha beszélünk és annyira kedves, rendes ember, csak gyerekként az ember hihetetlenül másképp lát dolgokat... Sok mindenhez idő kell. :)

Ne haragudj a sok szövegért, de kicsit nosztalgiáztam is. :))