Mit csináljak, ha szeretek valakit, akit nem kéne és emiatt tönkremegyek?

Ő is szeret és ez a legrosszabb.Mert ha nem szeretne,elfogadnám és próbálnám elengedni.De ez így nem megy,lehetetlen...

Az ő apja és az én apám kiskoruk óta legjobb barátok voltak,de összevesztek még régen valamin és megszakadt a barátság.Azután csak rosszabb lett,mert az ő apja ügyvéd lett,örökölt rengeteg pénzt,ingatlanokat és a családja által minden a feneke alá lett téve.Közben apát próbálta tönkretenni.

Évekkel ezelőtt apu megtudta,hogy anyának akkor már régóta viszonya volt a pasival és nagy botrány volt,úgy volt,hogy elválnak,de mégse tették meg.

A srácot nem ismertem jól eddig,csak tudtam,hogy sokat beszélnek róla a lányok és bulizós,csajozós típus.

De amióta jóban vagyunk,változott.Nem jár el mindig bulizni,nem iszik,nem füvezik és nem keveredik bele minden fura dologba.

Tök romantikus dolgokat tesz,meglep a legfurcsább módon és nem tudom olyat kérni tőle,amit előbb vagy utóbb nem teljesítene.

De hiába nem foglalkozunk a családi háttérrel,hogyha anyáék tönkretennék a kapcsolatunkat.

Persze,hogy tudja,hogy szeretem,néha sikerül azért együtt lennünk.

Hidd el,kedves 20:25,tudom,milyenek az igazi problémák.Nem írom le,miket éltem már át,de örülök,hogy most "csak" ez zavar...Nem jókedvemből lettem tavaly depressziós,elhiheted.

Onnan tudom,hogy megváltozott,mert látom és más is észre veszi.A péntek,szombat estéket már nem berúgva tölti valahol a belvárosban,hanem velem van,kettesben.Nincs beszívva folyton,nem az a legnagyobb gondja,hogy balhét kezdeményezzen.

De ezt nem csak én vettem észre,hanem a haverjai is.

Eddig sose volt olyan személy az életében,akiben megbízott volna teljesen és úgy érzem,hogy bennem végre bízik.Nem tudom,miért változott meg,de megtette,az biztos.

Olyanokat csinál például,hogy tegnap este is beszélgettünk,mondtam,hogy pizzát akarok enni és rendelt a házunkhoz egy szív alakú pizzát.De már sokszor lepett így meg,elmentünk rokonokhoz is a világ végére kb. írtam neki,hogy megöl az unalom és képes volt odajönni vonattal,pesig tudom hogy utálja a tömegközlekedést,csak kocsival szeret járkálni.

Tudtam,hogy imádja a mobilját,szinte hozzá van nőve,de az előzőt belehajítottam a medencéjükbe,mert veszekedtünk és folyton azt a sz.rt bámulta és egy szót se szólt.Nem ez volt életem legjobb döntése,de nem csinált ügyet belőle,csak vigyorgott és ennyi.

Bármit mondhatok neki,bármit csinálhatok vele,elvisel.A hiszijeimet tudja kezelni,ha kiborulok,megnyugtat és ha valami hülyeséget csinálok,segít megoldani.

Ki tudnék tartani mellette,bár az elején,amikor még nem ilyen volt,nehéz volt.De az is Ő volt és újra elviselném.

Nem akarom cserben hagyni,mert én vagyok az első lány,akivel ilyen a kapcsolata és nem csak szexuálisan vonzom.Ha most véget vetek ennek,újra kezdi a bulizást,a balhékat,mindent.

Nem akarom elveszíteni és szerinte ezt kibírjuk valahogy,de ez így nem kapcsolat...

Szerinte egyszer úgyis kibékülnének a szüleink,de ez lehetetlen.

Nekem az hiányzik,hogyha találkozni akarunk,akkor ne kelljen olyan helyre mennünk,ahol alig vannak és ha a barátaimmal megyek valahova és ő is ott van,akkor lehessünk együtt mások előtt is.

Mert néha én is szeretnék normális randit,nem naponta,de jó lenne,ha nem kérdezgetné tőlem folyton mindenki,hogy mikor lesz már barátom és hogy meddig akarok még várni.

Nem akarom,hogy csak akkor lehessen nálunk,ha nincs itthon senki és nem úgy akarok náluk lenni,hogy azon izgulok,mikor jön haza az anyja vagy az apja.Bar náluk annyira nem gáz a szitu,mert külön emelete van,ahol nem szokták zavarni és a szülei is csak keveset vannak otthon,de azért ez nem normális szerintem.

Ő is 16.