Hogyan tudnék segíteni a barátnőmnek, változásra bírni őt? Anyukák válaszát is várom!

Elöljáróban annyi, hogy a barátnőm 22, én pedig 17 vagyok. Az utóbbi időben, olyan másfél éve, talán pont egy trauma kapcsán kialakult nála, hogy nagyon nehezen nyílik meg. Szegényt rengeteg tragédia érte az életében - másfél éve is, és csak 3 ember áll hozzá közel, az édesanyja, egy barátja és én. Még velem szemben is nagyon hallgatag, szinte csak felszínes témákról tudunk elbeszélgetni, ami éppen történik, ha pedig valaki (=szülő) nem irányítaná a beszélgetést, ki tudja, mi lenne... Új dolgokat sem szeret kipróbálni, a félelmeit, kissé önállótlan, rossz emlékeket nehezen győzi le, és ezért kicsit nehéz, ha közös programot tervezünk. Több, mint 100 km-re lakik tőlem, Facebookon beszélünk, de ott sem annyira sokat. Félreértés ne essék, én szeretem, csak úgy tűnik, hogy akadály került kettőnk közé a zárkózottság "személyében", és én úgy fogom fel, hogy meg kell próbálni legyőzni. Nagyon szeretem, és nem szeretném, hogyha kínos csend lenne a találkozásainkban, ha egy látogatást úgy zárnék le, hogy "ennyi éppen elég volt", ha nem kéne valami mondvacsinált indok miatt kijelentkeznem, mert látom, hogy nincs téma... ha megszűnne ez az egész, mert egyébként aranyos és kedves, sok közös dolog van bennünk. :) Szeretném megismertetni a saját barátaimmal is, csak az a gond, hogy ők nyíltabbak, beszédesebbek, ezért velük szembetűnően jobban kijövök... Egy szakértő ismerősömnek mondtam ezt a problémát, és szerinte el kellene mennie szakértőhöz... De hát azt csak nem mondhatom neki, hogy menjen pszichológushoz... Szeretnék segíteni neki legyőzni a gátait, neki is jobb lenne, ha önálló felnőtt, nyílt személy lehetne... Valami tanács, egyéb?