Szerintetek milyen az h 17 évesen nincsen külön szobám?

Rossz dolog, mert nincs egy hely ahol egyedül lehetsz és ami csak a tiéd. Nem akarlak elkeseríteni, de nem irigyellek.

Nyilván rossz, tényleg sajnállak. Na ezért nem értek egyet azokkal, akik szerint a gyereknek csak szeretet kell. :-(

Bocsi hogy ezt kérdezem,és lehet hogy nem ide tartozik de a szüleid 17éve nem élnek nemi életet? Ez nagyon nem egészséges,te már majdnem felnőtt vagy! Olyan nincs hogy nem érdekli őket,a nagyszülők nem tudnak segíteni vagy hatni rájuk?

nekem sem volt... 18 éves voltam, amikor készen lett a házunk, akkorra lett saját szobám, addig 4en laktunk egy szobában anyuékkal meg tesómmal. Én amikor már nagyon untam inkább a fürdőkádban aludtam vagy kint a folyosón hálózsákban. hozzám sem járt senki. Igaz, én koleszos voltam, úgy könnyebb volt, de akkor is ott volt a nyár ugye. Anyukádék nem akarnak elköltözni? Vagy akarnának, csak nem tudnak? Évek múlva az lesz, hogy befejezed a középsulit és vagy elmégy valahova tovább (jó messzire és akkor lakhatsz koleszban), vagy elmégy dolgozni, akkor pedig előbb-utóbb keresel annyit, hogy albérletbe menj. Ha anyukádék nem mozdulnak valamerre, akkor neked kell.

nyilván izgatja a szüleidet a téma, de nem tudnak mit tenni ellene...most honnan a jó életből tojjanak neked oda egy szobát? az egy dolog, h lehet hozzáépíteni, de tisztában vagy vele, hogy az pénzbe kerül? minden bizonnyal azért laktok ilyen szűkösen, mert nincs pénze a szüleidnek,hogy tágasabb házat vegyenek, és nem is volt...örülj,hogy ennyi is van és nem 10.emeleti minigarzonban nyomorogtok... még 1-2 év, és elvileg mehetsz főiskolára/egyetemre, majd akkor különköltözöl és elkezdheted a külön életet... akár koliba mész, akár albiba, ott már hozzád hasonlóakkal leszel egy szobában, akikkel majd meg tudod beszélni,hogy mikor szeretnél egyedül lenni...

Hát, ha ennyire pici az egész ház/lakás, akkor ez van. Ha amúgy táncterem méretű lenne minden szoba, csak te nem kapnál, az más helyzet. Örülj szerintem, hogy bevállaltak egy gyereket (téged), ilyen szegényes körülmények között is. Igy van lehetőséged körülnézni a világban, és törekedni rá, hogy a magad életét majd saját izlésed és lehetőségeid után alakitsd. Ha nagykorú leszel, elmehetsz dolgozni, vagy továbbtanulni és kollégiumban lakni. Az udvarlás fontos, de ha valaki azért nem áll veled szóba, mert pici a lakásotok, az szerinted milyen ember? Szerintem azt értékeld/gondold inkább végig, milyen embernek tartod a szüleidet, mi az, amit tanultál, tanulhatsz tőlük, és tanulj, hogy megalapozd majd a jobbmódú jövőt magadnak. Sok sikert :)

22:40-es vagyok, írtam neked, hogy hova.. ösztönözzön ez a helyzet arra, hogy jól tanulj, hogy jó szakmád legyen és jól keress és vehess egy szép nagy házat és a te saját gyerekeidnek majd mind legyen külön szobájuk. Most éppen nem tudsz mit csinálni, de 2 év múlva mondjuk már igen, járjon ez a fejedben, ahelyett, hogy a mostani életeden siránkozol. Tudsz rajta egyedül változtatni? Nem. Mit tehetsz? Azt hogy elkezded megalapozni a jövődet, amit úgy alakítasz, ahogy akarsz. Hidd el, tudom miről beszélek, én is ilyen helyzetben voltam, ahogy írtam. 16 évesen teljesen kilátástalannak éreztem az életemet... azóta eltelt 12 év, van házam, kocsim, egy csodaszép gyerekem és szerető férjem. Ez a helyzet most csak egy állapot, amit nemsokára meg tudsz majd változtatni. Tanulj, ne foglalkozz semmivel és hidd el, hogy az életed nem ér véget, mert egy szobában laksz anyukádékkal. Most kezdődik csak el! :)