A barátnőm mondata szíven ütött: Minek sírsz, csak egy kutya volt (? )

Mitől halt meg 8 hónaposan?:(

Nekünk eddig 3 kutyánk halt meg mindegyik 15 évnél idősebb volt. (Az egyikkel együtt nőttem fel.)

először is,részvétem:(

velem is volt ilyen...az én drága tengerimalacom nyakdaganattal küzdött.kínokat élt át,enni és mozogni is alig tudott.teniszlabda méretű daganat volt a nyakán,szörnyű volt ránézni...ahogy ott szenvedett az én kis drágám...el kellett altatni.senki nem tudott róla.így,2 év múlva "fedtem fel" mindenki előtt.a mai napig minden nap gondolok rá,és őszintén szeretem.(nyugodj békében,Zsezsikém!:'(( )

a legjobb,amit tehetsz,hogy kisírod magad.ez évek múlva is fájni fog,nincs mit tenni.miután az én tengerimalacom eltávozott,nem szerettem volna új állatot.teljesen depressziós voltam fél évig,már majdnem pszichológusnál kötöttem ki.

Reszvetem!:(

En is nagyon le lennek torve, ha valami tortenne a cicammal(3 eves), mert nagyon szeretem. Szerintem aki igy reagal, annak meg sosem volt hazikedvence es nem tudja, milyen szeretni egy allatot. Egyebkent ha valaki nekem mondana, hogy "csak egy macska", biztos szajbavernem.

Megértem hogy nagyon rosszul essett hogy ilyet mondott a barátnőd, nekem is biztosan rosszul esett volna és megharagudtam rá. De ha bocsánatot kért, vagy fog kérni fogadd el a bocsánat kérését. Lehet hogy nem úgy értette és nem akart megbántani. Persze lehetne kicsit megértőbb ilyenkor nem szép dolog beszólni. Én a helyébe megöleltelek volna. Ilyenkor barátra van szükség és ölelésre, megértésre.

Nekem 2 tengeri malacom meghalt Trudi és. Gézengúz mindkettőt nagyon szerettem előbb Gézengúz halt meg, és csak úgy tudtam hamar elfogadni hogy vettem egy hasonló kinézetű ...malacot a tesóm más nevet adott neki de én gézengúznak nevezem :) így is eszembe jut sokszor mert attól még más volt.

Őszinte részvétem a kiskutyusodért.

8 éves voltam mikor hozzánk került egy 6 hónapos németjuhász anyukám mentette meg az előző gazdájától mert az ütötte verte és végezni akart vele anya nem hagyta hozzánk került... itt vagyok 20 éves február 14.én el kellett altatni a kutyusunk mert egyik napról a másikra le bénult a hátsó részére... Nagyon nagyon sírtam, pároméknál élek és ha haza megyek akkor mindig viszek a sírjára virágot mert nehéz volt elengedni.. a Párom mindig mellettem állt a legrosszabb időben...

A drága barátnőd meg ott vágtam volna pofán ahogy van, hogy mer olyat mondani h ő csak egy kutya volt, ő meg egy tahó ember lehet h nem vesztett még el házi kedvencet h így beszél a kutyusról..

Őszinte részvétem a kutyushoz.. :(

Januárban vesztettük el a 10 éves kutyánkat... megértem, mit élsz át. Vele együtt nőttem fel, családtag volt. Rettenetes halála volt, fél év alatt gyönyörű, egészséges kutyából egy romhalmaz lett, az orvosok pedig a kismilliónyi vizsgálat után is csak találgattak, mi lehet a baja. Szörnyű volt végignézni, hogy szépen lassan eltűnik. Nagyon nehéz volt utána, de - hiába óriási közhely-, az idő tényleg segít. Sokszor megsiratom még ma is, ha néha kezembe kerül egy videó vagy kép róla, akkor megcsap az a rettenetes hiányérzet...

Ezt azonban csak az tudja átérezni, aki volt már ilyen helyzetben. Akinek sosem volt háziállata, vagy nem volt olyan szoros kapcsolata velük, az nem érti meg, hogy miért gyászolunk ilyenkor annyira, hiszen "ez csak egy kutya". Én is megkaptam ezt a mondatot, és először én is nagyon megharagudtam, de rájöttem, hogy nem akar nekem rosszat, csak nem tudja elképzelni, hogy miért szomorkodom egy olyan dolog miatt, ami őt alapjáraton nem nagyon hat meg.

Tehát szerintem ne haragudj sokáig a barátnődre - ha bocsánatot kér. Mert ha megérti, ha nem, ha látjuk, hogy egy barátunkat megbántottuk, különösen egy számára ennyire fontos dologgal kapcsolatban, akkor azért ajánlott a bocsánatkérés.

Szájba vágtam volna a barátnődet, az tuti.:DD Már bocsi.

Egy hónapos sem volt az egyik kiskutyám, amikor elütötte a vonat. Na úgy zokogtam akkor, hogy egy temetésen nem produkáltam még olyat eddig. Természetes, hogy így reagáltad le.:)

Részvétem a kiskutya miatt.:/

16/L

Kérdező én pontosan tudom mit érzel.

6 éves voltam amikor az első kutyusunk hozzánk került . Német dog volt. Gyakorlatilag vele nőttem fel, mi mindig úgy kezeltük mint egy családtagot. Bent volt sokszor az előszobába. Anyum úgy kezelte mint a harmadik gyerekét , mi a tesómmal mint ha a testvérünk lenne. Imádtuk!5 éves

volt amikor mind a két szemén zöld hályog volt. Szüleim Szentesre cipelték valami szem specialistához aki 1 hónapon belül háromszor altatta el és műtötte meg. Aztán éppen hazaértem a suliból kivittem a házból (mert tél volt és ilyenkor az előszobában volt napközbe) ,hogy elintézze amit kell és akkor vettem észre ,hogy az egyik oldalán van egy nagy dudor. Szóltam apumnak ,hogy vigyük el orvoshoz. El vittük dokihoz azt mondták részleges bélcsavarodása van és ha nem műtik meg akkor 1-2 órán belül meghal. Viszont fenn állt a kockázat ,hogy nem éli túl a műtétet mivel rengeteget volt altatva a szeme miatt. A műtétről épségben ért haza. De hajnalban arra kelte ,hogy a szüleim beszélgetnek . Lemegyek látom ,hogy ott fekszik a helyén és nem lélegzik. Én meg menjek suliba. Reggel még ott vettem föl a csizmámat mellette ő meg még ott feküdt. Szüleim az nap eltemették.

Nem sokra rá lett egy új kutyusunk. Ő is német dog szeptemberbe lesz egy éves. Annyira kis vidám őt is úgy kezeljük mint egy családtagot. Imádom . Igaz már 65 kg-ot nyom de még így is imádom ha beleül az ölembe :D. igaz most fáj a torka és náthás szegényem :(

A kérdésre válaszolva: A barátnőd bunkó volt ,mert sokan nem értik eg ,hogy az olyan emberek akik úgy imádják az állataikat mint szinte a családjukat azok ezek soha nem fogják felfogni. Én a helyedben arcon rúgtam volna bocsi :S