Okkal féltem a lányom?

Szerintem nem gond, hogy nem akar beszélni róla, ha a művészetében ki tudja adni az érzelmeit.

A pletyka olyasmi, ami jó szűrő. Azt minősíti, aki terjeszti. És azokat tartja távol, akik pletykák alapján ítélkeznek valakiről.

Szerintem normális az egész szituáció.

Gondolom, hogy mindentől szeretnéd megóvni, de azt nem lehet. Magának kell megkeresnie, vagy esetleg kivívnia a helyét a világban. Mindenkinek nehezebb, aki kicsit is más. De később jobb lesz.

Szeresd. Ennyit tehetsz. Ennél nincs fontosabb támasz.

Szia :) Remélem nem baj, ha tegezlek :)

Én tetoválóművész szeretnék lenni, persze ez még változhat az idők folyamán. A lényeg, hogy én is extrém külsejű lány vagyok, ráadásul 13 éves. Anya elfogadta, ezért engedi, hogy fessem a hajam (kompromisszumot kötöttünk, hogy lehet hajfestés de akkor piercing és tetkó kizárva 18 éves koromig és amíg nem vagyok művészetis, addig nem lehet mondjuk kék vagy lila hajam). Punk, core és különféle rock és metal zenéket hallgatok. Feketét hordok neonszínekkel, szeretem, ha a hátamnál ki van szakítva a póló. Néha varrok magamnak is, ha például turkálóban (mivel ott vannak néha a legjobb cuccok) kicsi de nagyon szép pólüt találok, akkor megvarrom félvállasra, így már jó lesz a mérete. Vannak raszta tincseim is.

A lényeg az, hogy engem is nagyon gyakran bámulnak meg, beszólogattak régebben a suliban, de rászoktam, hogy elbeszélgetek velük ilyenkor, lehetőleg olyan szavakat használok közben, amiket ők (mivel ezek aaz emberek általában tök hülyék) nem értenek, de elgondolkoznak magukon. Rengeteg pletykát terjesztenek rólam. Drogozok, le akarom fektetni a legjobb barátomat stb, de nem zavarnak ezek.

Beszélgettem a rajztanárnőmmel év elején. Mesélte, hogy ő mindig meg akart felelni a környezetének, de állandóan pletykáltak róla, mivel művész. K**vának hitték, vagy alkoholistának, de mindig be akarta bizonyítani, hogy ő nem az. Egyszer véletlenül kint hagyta a kutyáját, vagyis a kutya szökött ki és nem tudott visszamenni, ezért őt megbélyegezték állatkínzónak. Akkor telt be neki a pohár és kijelentette, hogy ő mostantól mindenki véleményét jó magasról lesz**ja. Én még jó ideig adtam mások véleményére. Viszont a barátom is az a fajta, akit nem érdekel nagyon az emberek véleménye, és megtanította nekem, hogy nem halok bele, ha valakinek nem tetszik amit csinálok. Most másoknak én vagyok példakép, mert kicsit sem hat meg az, ha megkülönböztetnek, akár órán is (engem hoznak fel gyakran rossz példának, de például volt olyan, amikor az ofinak kellet gyújtó és tőlem kért, mindenki röhögött, de komolyan gondolta az ofi). A suliban is megbámulnak de már megszoktak, sok mindenkit ismerek de még több ember ismer engem (kevés embert jegyzek meg). Nagy részüknek nem vagyok szimpi, mert egy jó társaságba kerültem régebben (rockerek) de mivel szakított velem a barátom én elmentem onnan, rám fogta az egészet, hogy én tettem őt tönkre lelkileg, a társaság meg ugye rám haragszik. Nem zavar. A lányodnak is be kell látnia, hogy ilyen emberekkel nem érdemes foglalkozni. Inkább vállalja fel magát, minthogy divatot kövessen (én sem a zeneízlésem miatt öltözködöm így, hanem mert szimplán tetszik) nem érdemes azokkal az emberekkel foglalkozni. Azoknak a véleményére adjon, akik szeretik őt, és akiket ő is szeret. De nem is egyszerűen lesz**ni kell ezeket az embereket, hanem egyenesen megvetni, mert előítéletesek és ezzel a viselkedéssel csakis magukat minősítik.

Bocsi, hogy hosszú lett :)

Az átlagostól, vagy elfogadottól eltérőt mindig is csipkedték, csipkedik, és ezt annál jobban meg tudják tenni, minél jobban látják a lányodon, hogy ezzel fogást találnak rajta. Ha csak legyintene, már rég lekoptak volna.

Megértem, hogy büszke vagy rá, én is az lennék, nem egy tucatember, hanem máris tudja, ki ő, és egyéniség, és ezt magának is büszkén kell vállalnia. A kora sajátossága, hogy szeretnének tartozni valahová, és esetleg ő ezért nem találja meg a maga közegét, mert mindenki tucat körülötte, megértem őt is, hogy ez elkeseríti. Magam is periférián nőttem fel, jelentem, nehéz volt, de túlélhető, és visszanézve, csak profitáltam belőle, mert míg mások a külcsínnel voltak elfoglalva, addig én meg tudtam figyelni őket és elég jó emberismerő lettem. Kitartást kívánok nektek, és jó szülők vagytok, csak fogjátok továbbra is a kezét, amennyit igényli.